Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
A nép igazi hazafinak tartja... Véle számolni kell. ARRAGOLAIN Tudós... matematikus létére ezekkel szövetkezett! CHARLOTTE És a maga eszménye? Chateaubriand? De tovább megyek: nagybátyám, Désirée, ő vajon kikkel szövetkezett? Talleyrand! Fouché! És a társaságuk... A Car- not-félék republikánusok, majd császárpártiak, de legalább annyira gyűlölték Talleyrand-t és Fou- chét, amennyire mi! A túlsó oldalon is akadnak kényesebb erkölcsű emberek, uraim... És ez némileg vigasztaló... VORAVITO Mi azt mondjuk: a nagy pohárnak előbb-utóbb, de főként előbb, mint utóbb, be kell telnie! És őfelsége türelmét minden eszközzel meg kell kurtítani, fenség. ARROGOLAIN Őfelségének a - már bocsánat - jámborsága urainkat elkeseríti, fenség. CHARLOTTE Valóban: Désirée nem mindenben ért egyet az emigránsokkal, uraim. De erről azt hiszem, már beszéltünk néhányszor... És arról, hogy én is fáradok... más módokat is keresni kell... néha az alku útjait... VORAVITO Könyörgök, értse meg fenséged, hogy a gyilkosok mostani szemérmetlen ágálását nem tűrhetik a régi szenvedők. ARROGOLAIN Őfelségétől a legkeményebb kéz cselekvését kívánjuk... És a parlamenttől nem kevésbé, fenség. CHARLOTTE (sóhajt) Szívem az urakkal, de eszem még a király mellett egyelőre... (Közeleg Théophile, arca igen felhős.) Jó hogy jössz, Théophile... THÉOPHILE Castelane, otrantói hercegné van itt... Ragaszkodott, hogy bejelentsem. Azt mondja, igen fontos ügyben jött fenségedhez... (Kis csend.) CHARLOTTE Nocsak. Uraim, egyelőre köszönöm, később visszajöjjenek... VORAVITO Ne feledje, amit mondtunk, fenség. ARROGOLAIN Kapitális kérdés. (Meghajolnak, el.) CHARLOTTE Ereszd be, aztán, ha elment, várlak téged is... THÉOPHILE (fehér arccal) Engem? CHARLOTTE Igen, téged. Rég nem váltottunk bővebben szót... No menj s vezesd be a grófnőt. (Az kicsit imbolyogva megy ki. Charlotte egyedül.) Ó, Fouché, ravasz monstrum, mennyi bajt hozol reám. Ördögi ész, sőt - sátáni elme. Ha nem gyűlölnélek annyira, tán szerelmes lennék beléd... De az ész uralmát én nem tisztelem. A hit lánya vagyok és ez lesz a veszted, Joseph... Fouché... otrantói herceg... (Gúny.) Jön Théophillel Castelane. Az inas végig leszegett fejjel és arcát torzítva követi, majd gyorsan meghajolva el. A grófnő letérdel, kezet csókol, a hercegnő csak vonakodva engedi.) CASTELANE (elfogódottan) Fenség! (Megakad a beszédben.) CHARLOTTE (inkább, hogy segítse) Csak tán nem az otrantói herceg küldte, asszonyom. (Némi gúny.) CASTELANE 0 nem, nem... régóta gyűjtöm a bátorságot e találkozáshoz... CHARLOTTE Magával semmi bajom, grófnő! (Némi szünet.) CASTELANE Akkor mért nem léphetek én soha abba a társaságba, ahol Ön és Őfelsége ott van... Míg férjhez nem mentem, hiába voltam szegény, szinte minden ajtó nyitva állt előttem, de sajnos a háború miatt e lehetőséggel aligha élhettem... 416
