Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Vasadi Péter: Zászlók, lobogjatok; Ellenvélemény; Tajfel (versek)
VASADIPÉTER Zászlók, lobogjatok A lábasfejűek (a polipok) fontolgatják a világhatalmat: jó lenne egy-két Nyújork a Szaharába, s mily szép függőkertek himbálózhatnának a Jupiterről s a Nagyfalat, mely végleg elrekesztené a jót a rossztól, kék ég-klinkerből kellene magasba húzni; hadd dohogjanak a sávos-csillagos kis- hitűek! S ne nőjön fű, csak százszorszép a földön. Elég a zöldből. A fehér hidakra barna tornyokat. Röpköd talán néhány aranygomb az ég alatt, be kéne fogni őket, mű-napokként éjjel villogjanak. Nincs határa, jó urak, a képzeménynek! Most újra itt az alkalom. Kísértsük meg a drótként rezgő végtelent, ki tudja, mi lesz s miből, ha váltig állítgatjuk, hogy lehet? Almok lebegnek takaratlan. Szemben lélegzik a jövő, lehe megcsapja homlokunkat. A képzemény szolgáljon törvény gyanánt;' mi így akarjuk. Ha már mindenben - magunkban is - csalatkozunk, elő a vágyakat, ígérgetések szópaplanába csomagolva az élőket dajkálni kell; gyöngéden rázkódjanak, mikor megroppan alattuk a vaskerék.
