Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Botár Attila: Az ősz ünnepei (vers)
teljes lényével már a forgandót követné őszintén csak határainkról zizeg nézvést fehér s ha lankadsz elsötétül pihenő pajzs tükrökkel cicomázott várakoztat a hölgyválaszt jelentő ómegáig sürget az ünnep békés öblébe lépni kenyéren túli kenyérért kicsi jószág ne keress másik várost a rögnél tágasabb birtokot maradj tízéves gyógyítsd lenyúzott könyököd térded Hermész hívó nyomával számolj ne kövesd ne keresztezd nyílt ajtón nyílt utcán nyílt városon túl kiszáradt lélek támolyog kutat bogáncs és tüske tépi kerüli nap dél gyík repkény lohol a két kabátujj sirály kiált sirályra a kórus két szárnya rezzenetlen juharlependék pörög pedig a számlap egykedvű síkja mutatja a hajlást eddig érvényes az időszámítás és innen vége nagy ívű cseleinek sziget a verejtékfolt a súly az árnyék osztott fogazás a keréken homályba borul a naptár a nyelv is végső homályba egy hang túloldalán tavasz van érint lebegtet nem térnek vissza rovátkák homokszemek bárhol üti fel nyálazott ujj 260
