Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Botár Attila: Az ősz ünnepei (vers)
a könyvet az inga közép felé húz a győztes zöngés jelét szürkével írja zsendülő füsttel az átfűlt oldal marad a helyén sorok erednek hűlő áramokkal az égperem legkisebb egysége föld sugár-ecset remekíti a szórványt festő-palettán a nádas rozsda-tömbje indázó lángú évszak borzolja belekapdos néma küzdelem dúl az elemek határán résnyire vont szem feszíti ki a vásznat rögzíti keretéhez szelídíti szegre túlfűtött lap száraz tekintet marad a helyén a névtelenre figyel darabos álmok úsznak oldódnak égbe tapodtat kert szürkén színekre gondol leválva a korong-szegélyről hideg kapocs világot szór a sötét oldalakra a gyertyatartó kelyhe hétfelé hinti tücskök torára éledt ünnepünket.
/
