Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Botár Attila: Az ősz ünnepei (vers)
annyit se szól az ékes rovás-agyag töredék töredéke egymásba gyűrt rétegek tekercse láng lett ante Dominus egy déli könyvtár katalógusában a nyelvemlék ízes jelenét száj mozdulat kora-őszök őrzik Jászol-csillag Saroglya-csillag az ősi légszomj hány nemzedéke két kérdőjel között ha hó ragyog lombok membránja felerősíti az ünnepi szürkét galambsuhogásból hírek zajragacsában az utcát mohás grádicsokon csoszogva udvara-nincs háznak udvarán beomló tekintet borítékban a csönd a feladó a címzett első olvasata meghív kupica múltra pohárban a gyümölcsös köszönt felebarátod krákog ínye elég gyilokjárón kifordul föltépett borítékból muskátlik anyókák járdaszegélyre vetve a tér torkába csúsznak ködökön túli tisztáson vesztegel az ágahagyott gereblyék húzták halomba áttetsző kupac ég az illat derűje hidegen csillog a szélben nyújtózik terjed hajnali karzatokra nem nyeri vissza élve élt zöldjét a levegőt mohó rigószárny falja tűhegyen járnak le föl a hangok hangközök falba mosódó fecskeházak homokba süppedően győztes hervadás hány kézzel tékozol csupál tarol s hány kincset őriz egy elfelejtett kulcs üregében 257
