Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Botár Attila: Az ősz ünnepei (vers)
dióból s könnycsepp-tiszta mézből számtalan tengely körül forog a világ és hóbogyó helyet cserélnek s észre se venni két csontkockát hagy el az árnyék csobog az ég folytatja nappalát víznek üzen a kő csodákra futja az árnak színeket rejt melenget határtalan birtok a torkolat csengő lámpásaik félnek a tenger bábszínpadán hunyorognak az eleven mélybe a víz hollója nem táncol háló fölött gubbaszt kitömve a szemek pattanásig csikorításig a fogak szarukürt repedésig a lány csábtánca köré szalagot nem inkább szentélyt emelne csillám tálán homok-redőzte arcból kristály növekszik ezüstön vérben ez már egy másik város bukik hárfák oázisába bábu a szent a király tömlöc lakói bábuk láncukon étien szomjan porból és porrá-gondoltak után a csarnok paravánná züllik fej-bábu frissen faragva villogó tálon az ünnep koldusok ezer tenyerét húzza testé a test kihátrál sáskán s vadmézen élni újjászületik csíraépen folyóval követ közelít a maghoz asszonyi barázda vár delel 258
