Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Botár Attila: Az ősz ünnepei (vers)
minden kiadott rezgést a rózsa lelkét ó pohanyó zöld az éji horgonyt ó szegetlen vadvíz fénynemű tisztást ó hát a nyereg hegével a kert szögletében titkos teafű mező harmata gyűszűben elfér mosoly fonala mentén sodródó formák rándul a belső függöny egy csillagra csukódik sodródó formák küllők ezüst repesése ébreszt az útra kelti a vér homokvad légióit az első szemhunyás kioltja az árnyat az első szemhunyás homlokunk ünnepélye az első szemhunyás híreket hoz a hegyről és a létről az első szemhunyás alkonyatból kifejt sajtárnyi kék mészkő tojás oválisában cukorfeszes a bazalt gerezdje denevér-puha formák két sziklevéllel világra jön a tagolt beszéd földbe rejtett kincsládikója mélyutakról párolgó idol fejünk fölé a csüggesztő kürtőn felszáll a hetedik ajtó leánya a hang sugárzó meredélyén pendül a hold aranyfüsttel bevonva szűz sarló az Iszlám kupoláján a föntnek csak álma ami lent ökörnyál pányvájában Poszeidon homályos meghívás lepkeszámnyal üzennek szívós szokások teára toronyba gyertya mellé töredéket az urna szívéről
