Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Kabdebó Tamás: Ne lopj! (esszé)
s habár ez regény, tudok egy olyan családról, ahol a tolvaj unokaöccs meg- ezerszerezte - munkával! - az ellopott alaptőkét, és százszor annyit fizetett vissza, mint amennyit ellopott. Tudok egy könyvgyűjtőről, ki ifjúkorában ellopott egy értékes könyvet a könyvtárból, de megöregedvén a bibliotékára hagyta egész gyűjteményét. Utolsó előtti lépésként két családi történet, az egyik a tisztességről, a másik a lopás megelőzéséről. 1944 kora őszén egy lakatlan, és az ostrom miatt kívülről elérhetetlen dunai szigeten X. Y. almáját szedtem föl a földről, de szedtem le a fáról is. Apám ott állt mellettem, tudta, hogy az otthagyott alma ott fog majd rohadni, de hozzá nem nyúlt egyhez sem. Rosszallóan nézte működésem: „Az alma nem a tiéd és a tulajdonosától nem kaptál arra engedélyt, hogy elvigyed” - mondta. Egyike volt ő a talán azóta már kihalt régivágású gentlemeneknek. Nem telt bele öt év, és hamis ,,politikai” vádak alapján két év börtönre és teljes vagyonvesztésre ítélték. így rabolja meg a „köznek” hazudott erőszakszervezet az egyént. A háború előtt, alatt és után, tehát addig, amíg állt és élt a Dely cég, a Tungsram gyárral olyan villanykörtéket gyártatott, amelyekbe ez volt kitörölhetetlenül beleírva: A DELY CÉGTŐL LOPTAM. Nem is tűnt el egy körte sem, 1949-ig, amikor körtéstül együtt az egész gyárat, kárpótlás nélkül, államosították. így lopta meg az idegen érdekeket szolgáló államgépezet a magántulajdonosokat. A század dereka előtt olyan korban éltünk a földön, amikor egymás után két nagyhatalom kirabolhatta Európa nagyobbik részét, hiszen a nácik és a szovjetek önnön népüket is megrabolták. A szovjet megszállás országaiban elhatalmasodott a „zabrálás”. Eleinte, főleg, a megszállók zabráltak, aztán kiszolgálóik, végül a kiszolgáltatottak is. Hogyan lehet visszaszokni a tisztességbe? Nehezen. Szigorú, jó neveléssel. Példamutató tanárokkal, a békebeli emberi normákat kereső szülőkkel. A büntetésen túl, vagy ahelyett, a kártérítés, a visszaadás, a pótlás és a jó értelemben vett közösségi munka gyakorlatával. Aszerint cselekedni és élni, hogy „ne vígy minket a kísértésbe”, vagyis megelőző intézkedéseket tenni a lopás ellen. Az öncélú tulajdongyarapítás és az önigazoló eltulajdonítás két mérlegserpenyője közt a mérleg nyelét a mindenkori helyi társadalom pontosítja. Egyensúlyra kell törekedni. Az egyensúly megőrzésének művészete a pozitív életmenet egyik titka. 249
