Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Zombor Béla: Kómában, Mit fogtál, Ne jósolj nekem, Búcsú a Kisasszonytól, Itt maradtam (versek)
ZOMBOR BÉLA Kómában Egy nagy fehér harkály kopogtat a fejemen. Leborotvált hajam hagymái között vajon mit keres? Miért hántja le tiltakozó bőrömet a koponyámról véső alakú csőre miért lékeli meg?! Férges fává száradtam volna, koronája én a Semmin ingázó világnak? Agyam olyan, akár a Föld, jobb és bal féltekére osztott - melyiken kutat ez a Madár, és lel, halál-védjegyű koncot?! Méreggel telített gumót hizlalt a vérem, gyorsan alvadó ömleményben fulladoznak régvolt és megelőlegezett álmaim - Nem találkoznak többé emlékeimmel, voltam-e gyermek? És felnőtt lettem-e... Szívemmel iker ágyékomból záporozott-e Mag, melyből kettő a jóra fogant? Mivé tették-teszik őket a saját vétkeimmel dúsított gének? Tudnak-e majd védekezni ellenük - ellenem?! Terítenek-e tiszta zsebkendőt maguk alá, mielőtt leülnének a Történelem makulátlanná soha nem súrolt lépcsőire? Járnak-e majd gyémántszöges csizmákban, hogy el ne essenek? S a szeretet öt olvasztó Jelét karcolják-e a Jégre? O, sikerül-e belőlük is kiemelni a Gyűlölet Polipját?- Talán ezért nyitotta meg a koponyámat ez a nagy, fehér, harkály. 250
