Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Kabdebó Tamás: Ne lopj! (esszé)
ötvenes évek egyik tréfás kérdése ez volt: Miért oszlopos tagja a munkás- osztály a szocialista rendszernek? Mert nem kap elég bért ősz’ lop. A közösből való lopás - ha más nem telefonbeszélgetés - csalás, vagy egyéb energiahasználat - olyan általánossá lett, hogy baráti körömből sem ismerek olyan embert, vagy gyereket, aki ki tudta volna magát vonni ebből. Legtöbben azért (is) loptak, mert szükségük volt a javakra, számosán sportból is cse- n egeitek. A nyugatiak is különbséget tesznek a köztulajdonból való és a magán- tulajdonból való lopás között. Körülbelül így: minél nagyobb a közvagyon, annál kisebb a lelkiismeretfurdalás; hasonlóképpen: minél nagyobb a magántulajdon, annál kisebb skrupulussal lop, a tolvaj. A nyugati romantikus tolvaj és rabló a nottinghami Robin Hood. Ő kifosztja a gazdagokat, és a javak egy részét kiosztja a szegények között. Az ilyen mesealak — és voltak valóságos karakterek is, akik ilyesféleképpen cselekedtek - csak látszólag lop, igazából a törvénytelenül összeharácsolt javakból visszajuttat valamit az eredetileg megfosztottaknak. Ám aki tövénytelen eszközökkel tesz törvényt, az igencsak veszélyes vizeken vitorlázik. A szó szerinti lopás - ellentétben a rablással - a súlyosabb bocsánatos bűnök közé tartozik, az Egyház tanítása szerint. A világi bíróság másképp vélekedik. A bebizonyított (vagy ráfogott) súlyos gazdasági lopásért egy időben halál járt, a szocialista rendszeren belül. A kapitalizmus kb. így egyszerűsíti le a dolgot: minél nagyobb a zsákmány, annál nagyobb az elfogott tolvaj büntetése. A hatvanas évek angol vonatrablóit hosszabb börtönbüntetésre ítélték, mint az akkori „átlag-gyilkosokat”. A hatodik parancsolat változó értelmezéseitől, és a különböző keresztény felekezeteknek idevágó belharcán túl, a többi parancsolat viszonylagos értékrendje időtállóbb, mint a világi jogrendszer alapján kimért ítéletek. NE LOPJ, mondja a biblia, ekhózza az emberi törvény, visszhangozza a társadalom és minden kiegyensúlyozott, emberi kapcsolatait megőrző egyén. Ez a parancs valahogy érintkezik a természettel és levezethető — visszavezethető - biológiai fejlődésünk stádiumaihoz. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a tulajdonhalmozás olyan visszaélésekre vezet, amiket gyakorolva a birtokosok emberi jogaiktól fosztják meg a kiszolgáltatottakat, vagyis nap mint nap vagy „kirabolják”, vagy „meglopják” őket*. Korlátozni ezt csak úgy lehetne igazán, ha meg lehetne valósítani egy, az egész világra kiterjedő, jóléti államot. Addig is: a házamból a pár ékszer és a kis készpénz mellé a bútorokat is ellopták; ismerek egy fiút, aki meglopja az anyját, két lányt, aki az apját, egy feleséget, aki a férjét lopta meg oly módon, hogy a pénzt félretette, s amikor elég volt belőle, elvált. Ismerek egy ingyen-vendéget, aki meglopta házigazdáit, egy hotelost, aki vendégeit lopta meg. Ismerek gépeket, amik lopásra (ill. csalásra) vannak beállítva, és tulajdonosaik, ezeket tréfásan így nevezik: KLEPTOMÁTIÁK Ám ismerjük Jean Valjean történetét, kit jóra térített a fel nem jelentés, * Ennek egyik formája, hogy a silány bérek nincsenek arányban azzal a felhalmozódó haszonnal, ami a munka gyümölcse. A másik formája a nyersanyagok áron aluli vétele s az extraprofit fölhalmozódása, mely a gazdag és a szegény országok közt egyre nagyobb életszint- szakadékot eredményez. 248
