Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Kabdebó Tamás: Ne lopj! (esszé)

tányosabb változatához. A történelemnek se vége, se hossza, ok, okozat, oko- zatláncolat, mélyenjáró, láthatatlan okhálózat követi, vonja, mozgatja az emberi viszonylatokat, és lassú láthatatlansággal cseréli ki az értékrendeket. Rousseau népszerűségének egyik forrása az volt, hogy világi módon fogalmazta meg az evangéliumok, különösképpen az Apostolok Cselekedetei-nek néhány mondandóját az emberi tulajdonviszonyokról és a „szent” tulajdon nevében elkövetett jogfosztásról.

Az evangéliumok terjedésének egyik magyarázata - a kereszténység őskorában, a Konstantin alkotta államvallás előtt -, hogy az örömhír minden hívőre, szegényre, gazdagra, rabszolgára és szabadra, zsidóra és nem zsidóra egyformán vonatkozik. Az Evangélium egy szellemi, belső szabadság birtokosává teszi a Krisztusban hívőt, s ennek a dinamónak a birtokában, mellyel az ember az üdvösség, tehát egy óriási, kimeríthetetlennek posztulált lelki javadalom várományosa lesz, a földi javak birtoklásának vágya összezsugo- rod(ik)-(hat)*. A Lukács által reánk hagyott őskeresztény csoportok képe egy, a javakat testvériesen megosztó társaságok, illetve hitközségek szövevényére utal. Rousseau-n innen idetalálnak eszméikkel az angol protestánsokból kiserkenő társadalomjavítók, túlnan pedig az a német csoport - részben egyidejűleg, részben egymást követve — kit Marx, azaz a marxizmus dominál. A kommunista eszménykép a tulajdont úgy osztaná meg, hogy a termelő- eszközök és a nagy ingatlanok közös kézben maradnának, a személyi tulajdon csupán az egy élettel elévülő anyagiakra terjedne ki.

Az őskeresztény tulajdonideált részben Krisztus forradalmi tanítása sugallja, részben viszont ez is visszautal az Ószövetség egyes fejezeteire. A föld, az ígéret Földje, az ókori zsidók szentkönyvekbe foglalt történetének, szabálygyűjteményének és Isten-élményének egyik sarkalatos pontja.

Isten egy meghatározott területet ígér, majd „ajándékoz” a tizenkét törzs tagjainak. (Más kérdés, hogy ottfelejti az őslakosság törmelékeit, kikből, e század végén, szárba szökken a Palesztin Nemzet.) A föld, az ígéret Földje, adomány, az egész „nemzet” számára, vagyis résztulajdonosai tulajdonképpen csak amolyan alkalmi bérlők, míg a legszegényebb nincstelennek is joga van a föld javainak bizonyos részéhez. Ez a birtokviszonyrendszer azt posztulálja, hogy a tulajdonosnak kötelességei vannak, amik részben a tőle szegényebbeket, részben pedig az egész nemzetet illetik. Ezeknek a kötelezettségeknek nagyfokú elhanyagolása vezet - a próféták szerint - ahhoz, hogy az egyiptomiak, a babilóniaiak, a rómaiak „elrabolhatják” Izrael földjét, rabságba vethetik, vagy szétszórhatják népét. Az elveszett föld újbóli visszaszerzése az Ótestamentum egyik vezérmotívuma. Ebből a szempontból az Istennel kötött szerződés hasonlóvá válik egy birtok adományleveléhez.

Lám a kezdeteket tekintve a közös tulajdon fontossága hasonlít az indián tulajdonideálhoz. Az individualizálódás, a társadalmi differenciálódás eredménye az a fejlődés, hogy a személyi, vagy a magántulajdon fontosabbá válik a köztulajdonnál. A levitézlett államszocializmus, helyesebben az álszocializmus, egyik látható fekélye volt a köztulajdon semmibevétele. Minden funkcionárius vizet prédikált, és pártjával, pártonkívülieivel együtt bort ivott. Az

* E századvég fölszabadítás-teológiája tovább halad ennél. A földi szegénység nyűgétől akarja megszabadítani a Krisztusi testvériség egyenlőnek hirdetett minden gyermekét.

247