Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Határ Győző: Életút 3.
NAK, nemkülönben Raimund ALPENKÖNIGJÉNEK s nem megszólásféle, ha a szerző maga mondja darabjáról, hogy igyekvő, hátulkullogó Nestroy- Raimund pastiche... KL Gondolod, hogy sikere volna? Nem gondolok semmit, szarok a szerencsémre. Te még megéred, ’oután-osztán majd adsz róla hívséges-bévséges beszámolót; én meg megköszönöm, ahogy a mennyekben szokás, szalutáló mézeskalácshuszár-formán. „A fájdalom, hangszóróján keresztül belénkkiált az isten” C. S. LEWI9 (12) A „Pepito Er Pepita’ a párizsi könyvkirakatokban. A fogadtatás. Ugrás a porond közepére...?! Látogatás a szürrealizmus pápájánál - avagy HÁNY FAUX PAS-T KÖVETHET EL A DÍSZVACSORAVENDÉG? „VISSZAKÖLTÖZNI ABBA A NYÁRBA.” A BOLDOGSÁG, MELYNEK HÓVIRÁGKORONÁZTA CSÚCSAIRÓL MILYEN SEBESEN LEHET A KÁRHOZAT KÉNKÖVES FENEKÉRE SZÁNKÁZNI; AVAGY: HÁNYFÉLE KÓRESETTANULMÁNY MAGYARÁZZA - VAN-E ÚGY, HOGY „JÓKOR JÖN”, ÉS MILYEN AZ IDEGÖSSZEOMLÁS, HA A „LEHETŐ LEGROSSZABBKOR JÖN”. VÁRATLAN LÁTOGATÓK A MAGÁRÓL-MIT-SEM-TUDÓ BETEGÁGYÁNÁL - AVAGY A TETTETÉS MŰVÉSZETE. A Korporáció nagylelkű a lábadozóval, világi szerettei kímélőkúrára fogják. Hirtelen talpra áll és elrepül Oslóba, hol is a Nemzetközi PEN VILÁGKONGRESSZUSÁN LEKAPATIK A TÍZ KÖRMÉRŐL. PARÁZS VESZEKEDÉSSÉ FAJULÓ TÖRTÉNELMI VITA KÉT LÁNGELME KÖZT, MELYNEK Ő SZENVTELEN, KÍVÜLÁLLÓ TANÚJA (L. A TETTETÉS MŰVÉSZETE ALATT). MEDITÁCIÓ GONDOLÓDIK BENNE, MELYTŐL TULAJDON HAJA IS AZ ÉGNEK ÁLL - HÁT MÉG AZ OLVASÓÉ. KL No lám: lassan lendületbe jössz s ugye már nem bánod, hogy belerángattalak életutad elmondásába Mint a kutya, amelyik kilencet kölykedzett! Te! A fordítottját gondolom rólad, mint amit Petrarca, amikor először láthatta Laurája káprázatát - L’benedico il loco e l’tempo e l’ora - áldott a hely, az idő, az óra... Mért is kezdtünk bele! KL Ennyire meggyűlöltél? Hát nem az jön most, amiről a helyedben mindenki szívesen beszélne, sőt, még hencegne-dicsekedne is...?! Igen ám, csak ezzel is úgy vagyok, mint a szerelemmel: a hódítás: tabu. Nem téma. A viszonzatlan szerelem: az a megírnivaló. Ha kiborítanám eléd azt a kosárravaló elutasító levelet, amit kiadóktól kaptam s azt ha rendre elbeszélném: az volna csak a téma! Megérted-e kínos helyzetemet? Jobb szeretném, hogyha más mondaná el helyettem, milyen volt, amikor a La Maison Julliard átrepített Párizsba és sajtófogadáson „lanszírozta” első könyvemet. Voltaképp alárendelt szerepe van oeuvre-ömben a PEPITO ÉS PEPITÁNAK s a jó ég tudja, ki randomizálta - találomosította-véletlenesítette így, hogy épp erre esett valakinek a választása; mondják, a kész fordítást maga az öreg Sauvageot küldte át Maurice Nadeau-nak, aki a francia irodalmi establishment tetején üldögélő korifeusok egyike volt s mint a szürrealizmus pápáját tartották számon (ő írta az HISTOIRE DU SURRÉALISME című félezer oldalas alapművet, amit utol is ért az alapművek végzete: egyetemi puska 224
