Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Határ Győző: Életút 3.

megáll véle a pillanat

áll a vér garatja vén verését melle alatt el-elhagyogatja

ina reszket feje kákád.

kóvályog körűle ez a nap a kihagyó nap bénul billentyűje

homlokcsontja megütközik

kopasz rézkilinccsel elétárja ősz lábközit- elterülni nincs hely lyukas hintán hátraájul

szeme visszabámít szólongatja Szent Mihály úr vinné már a mámit

pislákoló keser lélek

Halálra rátámad „cseles szerrel rendeztétek cudar végórámat!

így vertek le a budiban- méreggel se késsel: orvul hamarölő bitang

vég-székrekedéssel... ”

Beszélj bolond: világ sorja vének sírhatnéka! ha a csizma elcsíkolja

pukkan aki béka Mert hogy az elfekvőben a kedvesnővérek, akik naponta láthatnak nem hogy ilyet, de cifrábbat is, nem botránkoznának meg a betétdal „ízléstelenségén”, annyi szent; hiszen klinikai tapasztalat, hogy az öregkori exituszok jó 20 százaléka így következik be, a vécén, a legyengült szív a „feladattal” nem tud megbirkózni s a kagylóról holtan fordulunk le; s így távozott az élők sorából egyik valaha-volt vágytársam-és kékharisnya kedvesem is... a Libegőben sok ilyen huncutkás versbetét van; a VÁNDORÉLET NÓTÁJA; az EGYSZERI EMBER; a RECEPICE („vándorkoldus vén házaspár táncdala”); a KOLDUSBOT-BALLADA - a POPMESTER DALAIRÓL nem is beszélve, melyek hadarórigmusait sokan ismerik már, az én kazettafelvételem nyomán. Csupán a színházi szakember, akinek színháztörténeti emlékezete visszanyúlik a Monarchia kultúréletéig a múlt század derekán, az tudja csak, A LIBEGŐ milyen sokat köszönhet Nestroy LUMPAZIUSVAGABUNDUSZÁ223