Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Határ Győző: Életút 3.

beleszőve: in tristitia hilaritatis, in hilaritate tristia. A miniszoknyában viliázó lábuk, groteszk divatcipő-költeményeik és nőjogon ágáló felszabadultságuk ebbe a horror-fantazmagóriába torkollott, ami a NÉMBERKÖZTÁRSASAG; nem is lehetett másmilyen a színpadi gúny céltáblájául választott férfinépség, mint précieux ridicule és francia (lévén, hogy negédes társalkodásunk a lányokkal, az én konok passzivitásomra, súrolta a Moliére-i affektálás határát) és maguk a megelevenedő asszonyszörnyetegek is a Solange-ok és Fran- foise-ok karitúráinak tojáshéjából törtek elő. „Képzősök” voltak — gondolom, Gladysünkkel is ilyen pedagógusszervezeten keresztül találták meg a kapcsolatot - és mint tanítónőjelöltek, értettek a játékhoz, a majomkodáshoz; s pimaszériájuk hol abban nyilvánult, hogy „levegőszámba” (közönségszámba) vettek, mialatt mozgásművészeti bemutatót tartottak (látszólag egymásnak, egymás szórakoztatására s hogy én is szórakoztam, az merő véletlen volt), hol meg abban, hogy aminek franciául comptines a neve: kiolvasóversekre tanítottak és kópé képpel kántálták, míg utánuk nem mondtam a gyerekrigmusokat — ennivaló francia raccsolásuk, rognon, rognon, még ma is a fülemben csilingel rognon, rognon, gigot de mouton, pour un, tu n’auras rien; pour deux, tu auras des oeufs; pour trois, tu auras la poire; pour quatre, tu auras la claque; pour cinq, tu auras la seringue; pour six, tu auras la cerise; pour sept, tu auras I’assiette; pour huit, tu auras des huitres; pour neuf - tu auras mon joli pied de boeuf!

... — ha van érzéked a nyelvi pikantériák iránt, kivált ha ilyen mórikálva mondják, mert „mozgásművészetüket” lekottázni nem tudom, el tudod képzelni, milyen kirobbanó erotikus deleje van az ilyen gyerekmódra elgügyögött kiolvasóversnek, az ilyen demi-uierge felkínálkozásnak. Miközben pantomim- ban hol azt játszották, hogy kikaparják a szemem, hol azt, hogy fejedelemnői leereszkedéssel megkegyelmeznek és meghagyják férfiasságomat... De a NÉMBERKÖZTÁRSASAG keletkezéstörténeténél tán fontosabb, hogy ez az egyfelvonásos egyúttal a színház „lehetetlenülése” is, ill. a kifigurázása annak a képtelen gondolatnak, hogy „másnak” mutatkozzunk és komédiázzunk - KL Például...?

Például. Az indítása. A színen lévő herceg hazavárja nekiszánt egzotikus ajándékaival, a messze Atrabáziából megtérő, világjáró unokaöccsét, Edmon- dot, de előre tudja-mondja Edmond belépő szólamait és a „titokban tartott” meglepetést, és gorombán kidobja a szólamaival szabályosan berontó Edmon- dot s nem is fogadja el addig annak, akit ez a jöttment idegen betolakodó alakít - vagyis hiteles színpadi unokaöccsnek addig, amíg Gaston, a főkomornyik, be nem jelenti annak palotás rendje-módja szerint. Ha most azt

220