Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak… (próza)
KEMÉNY KATALIN SZTÉLÉ NAGYANYÁMNAK a sötétség leányának ölében a világító tojásokkal In illő tempore Ki volt előbb a teremtésben, és ki volt az előbbvaló, Jula a bába, vagy nagyanyám? - nagyanyám, akit szülővárosom napkeleti felében a szikrázó - borban, kártyán szétmállott megyegróftól uzsorakamat fejében megtartott s újonnan lakkozott - négylovas hintón Erdélyország városait bejáró fűszeres és petróleumkereskedő nagyban és kicsinyben valamint a vasárnap kétlovasukban mogorva brassói posztógúnyás tímárok, jobbjukon gazdagságuk élő teste a selyembalmaz feleség, a fővárosi szín- társulat tavalyi vendégjátékán a primadonna szakasztott ilyet viselt a Kastély Titkában valamint a csukaarcú gyermekorvos lepattogzott, festéktől szeplős, valaha sáfrányszín bricskájában zsugorodva, maga is fakóra aszott peregni kész akáclevél, görhös és kehes, akár a homokfutó előtt baktató, a legenda szerint hajdan fényszőrű pej, (ámbátor Rebi néni, és nemcsak Rebi néni, de más hiteles tanúk bizonysága és az egész keleti országrészre terjeszkedő ellenlegendája szerint is fénytelen és kehes volt ez a gebe már a Temetkezési Intézet birtokában, s csótárral homlokán éppen nem valami méltóságteljesen húzta maga után az ezüsttel futtatott, gipszangyalokkal, blondelrózsákkal ékes és tornyos gyászhintót, és a tekintélyes intézet, úgyszintén az anyaszentegyház, s nem utolsósorban a tisztes család szégyenére s az ugyancsak csótáros kocsis bosszúságára még a köves útról is letért, hogy partszegélyen füvet harapdáljon, egy ilyen alkalomkor történt meg a megye históriájában hallatlan eset, tollbokrétája a parti bozótba akaszkodott s a gebe addig cibálta, rángatta, míg kínjában 116
