Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Erdődy Edit: Határ Győző: Életút I. II. III.
ERDODY EDIT Határ Győző: Életút I—II—III. ÉLETÜNK KÖNYVEK, 1993, 1994, 1995 „Hogyan keletkeztek az Életút kötetei? Hosszas rábeszélésre kötélnek állt: utazzam ki Wimbledonba, és faggassam. Három hét, rendszeres magnó mellett ülés. Elkészült a nyersanyag. A legépelt szöveg került ki az író műhelyébe. Ahonnan végül megérkezett a végleges változat. A közép-európai sors és a világirodalmi rangú életmű szembesítése” - mondja Kabdebó Lóránt az Életút születéséről. Közép-európai sors, valóban - ami a hányattatásokat, az átélt történelmi kataklizmákat, a döntésre, választásra, kockázatvállalásra kényszerítő sorsfordulókat illeti. „Életem tucatélet - vallja ő maga is. - Ezerszámra tölthetnék ki ugyanazt a blankettát: születtem, hőzöngtem, börtönbe zártak; hol ebben a háborúban, hol abban a forradalomban kis híján lepuffantottak; regiszteráriám (szerelmi katalógusom) szegényes, írói pályám kiemelkedő pillanatai a rádöbbenések, hogy hiába éltem. Egy olyan országban, ahol a lakosság 10%-át (kerek milliót) sajtoltak át fegyintézetek és börtöntáborok húsdarálóján, nem a kivétel vagyok, hanem a szabály.” Azért persze költői túlzás az, hogy élete: tucatélet. Határ börtönben ült Horhy és Rákosi alatt egyaránt - könyveit, a kor gyilkos szatíráit, mindkét érában betiltják, bezúzzák. A negyvenes évek avantgárd kísérletezője, a magyar prózanyelv nagy reményeket keltő megújítója az ötvenes években - számos kortársával egyetemben - hallgatni kényszerül; az építészdiplomás író műfordítóként keresi kenyerét. 1956-ban, kalandos körülmények között, Nyugatra szökik. Londonban telepedik meg, a Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozik. Tipikus életút? Csupán a történelem által feltett kérdések tipikusak - a rá adott válaszok, az a mentalitás és magatartás, melyet az Életút a maga teljes gazdagságában és változatosságában feltár, már korántsem az. Határt ugyanis mintha nem vagy alig determinálná a fóldhöz-osztályhoz-esz- ményekhez és politikai rendszerekhez való kötődés. Mintha nem ismerné e bilincseket, melyekkel oly sok e tájon született alkotó küszködik — olyannyira, hogy gyakran egész életművek e küszködés lenyomataiként, dokumentumaiként születnek. Határt mintha semmi sem kötné. Könnyedén lép túl korábbi önmagán, s mint a bőrét vedlő kígyó, hagy maga mögött nőket, hivatást, országot. Hagyománynélküliség, szabálydöntögetés jegyében indult az írói pálya is; nem véletlenül tartja az irodalomtörténet-írás a magyar irodalom társtalan figurájának, egyedülálló jelenségének. Az egyetlen, ám annál erősebb és megkerülhe1173
