Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - Simonffy András: Dukai Takács Judit

den! Ha ismernéd ezen Grófnét, kérlek, karakterizáld nekem.” Kazinczy csak egynéhány családi adattal tud válaszolni személyes ismeretség híján, de Berzsenyi máris ódát tervez írni a grófnéhoz. Ennyire hálás egy nagyúri gesztusért.

Felesége unokahúgához, a már 19 éves, és verseiről is egyre inkább ismert Dukai Takács Judithoz ez év nyarán küldi el levelét, az elsőt (és utolsót) poétái tárgyban. A korabeli levélstílus nem engedte meg érzelmek nyílt megváltását, hacsak nem hőn áradó szerelmes levelekben, de ebben a levélben még a vi- szafogott mondatokon is átszivárog valamiféle távolságtartó érdektelenség, csaknem lenézés. Olvassunk bele:

„Kedves Kisasszony Húgom! Két ízben valék már Vas vármegyébe, s mind a két ízben elmulasztám köteles tiszteletemet. De engedelmet kérek és reményiek. így kerültem valaha szeretőmet, midőn látására nem valék eléggé elkészülve. Ezerféle bajaim kedvetlenné és komorrá tettek, s nem akartam timoni homlokommal azt a szent helyet megzavarni, hol csak az ártatlan vidámság és a nyájas Múzsák mulatnak.

Gyönyörködve látám kedves Kisasszony Húgom leveléből s verseiből, hogy a szépen kezdett pályán naponként előbbre halad. (...) Hogy levelem üres complimentekből ne álljon, s hogy mint rokon és barát kötelességemnek eleget tegyek, vegye, kedves Barátnőm, ezen csekély, de szíves tanácsaimat szere- tetemnek s tiszteletemnek csalhatatlan jeléül.

Valamint már szóval is kértem, úgy most is újra kérem kedves Barátné- mat, hogy verseinek nagyobb, magasabb tárgyakat válasszon. (...) Nem kívánok ugyan kedves Kisasszony Húgom ifjúságától schilleri mélységet, sem horatiusi magasságot és harsogást, de méltán kívánhatok gessneri festegetést és enyelgést, matthissoni fantáziát és andalgást. (...) Kisfaludyt és Csokonait sohasem ajánlottam, s nem is ajánlom. Kisfaludy nagy poéta, kivált a Kesergő Szerelmében nagy szépségek vágynak, de az utóbbi munkáiban egészen le- szállitá húrjait, (...) Csokonai pedig, ámbár szép, eredeti gondolatjai vágynak, de az ízlésére nézve nagy Rontó Pál. (...)

Engem elhagynak lassanként a Heliconnak minden nyájasabb szüzei, s forróbb kebelbe sietnek, mint a szerelemnek tündér istenei. íme, csak alig csikarhattam ki tőlek ezen kis verset, melyet azzal az alázatos kéréssel küldök kedves Kisasszony Hugómnak, hogy ha már a Múzsák elpártolának tőlem, s malasztjokat egészen megtagadják is, kedves Kisasszony Húgom ne kövesse őket, hanem maradjon Barátnőm, s tiszteljen meg ezután is tapasztalt szives hajlandóságával, valamint én is a legszivesebb szeretettel és tisztelettel vagyok és maradok

kedves Kisasszony Húgomnak

igaz szivü barátja s atyafija Berzsenyi Dániel”

Vajon melyik versét mellékeli a költő? A furmányos, dicsekvő, dicskoszo- ruba kapaszkodó „Dani uraság”? Az óda helyett született tizenkét soros A bonyhai grottát. (Lám, grófnék márványba vésetik az ő verseit...) Szédíti a kis tyúkot? - kérdezhetnénk mai cinizmussal. Vagy inkább: a hiúság e kis zsib- vásárainál tartott Berzsenyi 1814-ben. Ezt a jezést kapta a világtól.

Ám 1814-ben, még a nyáron történhetett valami. Kettejük kapcsolatában. Nem tudni mikor, talán Berzsenyi dukai látogatása során, talán Judit és édesapja niklai látogatásainak egyikén, még előkerülhető levelek talán választ adhatnak majd rá. A felnőtt - mert felelős - érett szerelem fellángolni tetszik az

1129