Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Varga Imre: Ahonnét jöttem, ott most háború van - Beszélgetés Balázs Attilával
kiútra, ezért ez az út meglehetősen néptelen. Nyilvánvaló, hogy az egész káosz valaminek a tükre, amit alapjában kéne megváltoztatni. A külsőségek (ön)pusztító tónust mutatnak, ennek megszüntetéséhez nagyon vissza kéne menni valahová, ha nem is egészen az ősember barlangjáig. A többségben az agresszív hajlamot, a kisebbségben pedig a félelmet, az identitászavart kéne megszüntetni, s ha ez legalább nagyrészt sikerülne, jobb irányba módosíthatná a képet viselkedéskultúrával, életmóddal, mindennel együtt. Akkor már csak az egyéb gondok maradnának. Például közösen szembenézni a gazdasági katasztrófával. Nehéz lesz ettől a gubanctól szabadulni. Nem tudható, mennyi időt vesz igénybe. Mindenekelőtt békét kell teremteni, ez világosabb a napnál. Ha ez egyáltalában lehetséges.- Nem gondolod, hogy a háború összefügghet az élet békebeli elértéktelenedésével, a mámor mindennapokat elködösítő hatása azzal a hazugsággal, ami a tábornokok szájából most hangzik?- Az élet elértéktelenedése mindig összefüggésben van a pusztítással. De nem csupán a kulacs döngeti a harci dobokat. A tábornokok túlnyomó része pedig ittas: vértől és diadaltól ittasult. Mint ilyenek: nem vezetőképesek.- Mi az, amit ittlakóként most megtapasztaltál? Milyen az itteni helyzeted? A múltadtól más jövőt remélsz, tervezel?- így tűnik, kisebbségi létből jöttem ide kisebbséginek. „Jött” magyar és „ős” magyar gyakran néz egymással farkasszemet az asztal felett, s rugdalózik az asztal alatt a jobbik esetben. Ebben lehet némi valós féltékenység, lévén hogy növekszik a munkanélküliség, s erre jövünk, menekülünk ide, igyekszünk a megdézsmált éléskamra felé. Értem ezt az idegességet, ugyanakkor több türelmet kérek. Senkinek se kívánok hasonló helyzetet, mint amelyikből mi elszöktünk. Egy szebb jövő csoportképében pedig ott szeretném látni jómagam is. És senki se szoruljon lejmolásra.- A jótapasztalatok?- Magyarul beszélnek az utcán. No, de ez kesernyés tréfa csupán, hogy ezt mondom. A jótapasztalatok egyelőre ismerősök és ismeretlenek segítőkészségéhez fűződnek.- Érzelmileg színtelen, fásult itt ez a világ?- Néha így érzem, de ez azért is van, mert én vagyok fásult. Mindenesetre ezen megpróbálok javítani, ami engem illet.- Nyilván most úgy érzed, hogy a te gondjaid a legsúlyosabbak ebben az országban, ezeket őrlöd magadban. Az már sokszor megkönnyebbülés, ha valaki érzi a részvétet, a segítséget. Vagy ebben is szűkölködtök?- Van sok jóbarátom, akik segítenek mindenféleképp. Ilyen szempontból nem panaszkodhatom. Megvagyok. Egész pontosan nem látom a jövőmet, de ezek prózai kérdések itt; ez még bizonytalan.- Van valami teljes, központi, abszolút az életedben?- Nincs. De lehet, hogy az írás az. Kár, hogy az irodalom ilyen rossz helyzetben van.- Vallásos vagy, hívő?- Nem. Bár azt hiszem, közeledem affelé, hogy azt sejtsem: van valami más, több a látható, megtapintható dolgoknál. De ez még nem körvonalazódott úgy bennem, hogy beszélhetnék róla. Ezek még fogalmilag nem értek meg bennem, ezért ne is fejtegessük tovább. De bízom benne, hogy létezik olyan 1098
