Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - Beke György: Nyelvi szabadságháború (esszé)

járt kétnyelvű tagozatra, jelenleg Eszéken egyetlen iskolai tagozaton 26 magyar gyermek tanulja magyarul a tantárgyak kétharmadát. Ugyancsak Eszéken működik egy magyar óvoda, a Horvátországi Magyarok Szövetségének támogatásával, összesen 22 gyermekkel. (Aháborű előtt 5 tiszta magyar óvoda volt Horvátországban és 4 kétnyelvű, összesen 250 óvodással). A szétfutás okán hiába az új horvát állam alkotmányának példás előírása a kulturális önkormányzatról, az anyanyelv szabad használatáról, a magyar nemzeti szimbólumok elfogadásáról, hiába az 1995-ben aláírt magyar-horvát kisebbségvédelmi egyezmény iskolák létrehozásáról a magyar kisebbség számára, ezek a gyakorlatban nem valósulhatnak meg. Immár lényegében csak kétnyelvű oktatás, illetve anyanyelvápolás folyik a horvátországi iskolákban; ennek keretében az 1994/95-ös tanévben 669 magyar gyermek tanult anyanyelvén is az általános iskolákban. Hatvan gyermek tanul magyar menekülttáborban Mohácson és Siklóson, 34 diák szakközépiskolában tanulja a magyar nyelvet, 22 a zágrábi egyetemen.

Önerejéből az elűzött, vagyonától megfosztott horvátországi magyarság nem képes újjáalakítani, fenntartani iskoláit. „Az Anyanyelvi Konferencia és a Magyarok Világszövetségének Kárpát-medencei titkársága vállaljon magára tárgyi támogatást - javasolta Ungváron Dobos László - Javaslom, hogy a MVSZ szomszédos megyei szervezetei nyújtsanak hosszúlejáratú, program- szerű segítséget... A küzdelem itt a megmaradásért folyik, a magyar művelődés puszta létéért.”

Nyugatra haladva tovább, Szlovéniában látszatra megnyugtató a magyar oktatási helyzet. A magyarság lélekszáma itt, Alsó-Lendván és környékén nagyon kevés, a tízezret sem éri el. Ez a kicsiny létszám volt az oka annak, hogy a magyar iskolák kiürültek, az anyanyelvű oktatást a hatóságok nem tudták fenntartani. Igen, a Muravidéken a szlovén hatóságok akarták mindenképpen megőrizni a magyar oktatást. A törvényben leszögezett kétnyelvűség körülményei közepette — minden hivatalos iratot két nyelven adnak ki, az utcák, helységek neve két nyelven van feltüntetve - a kétnyelvű oktatást vezették be. Ez nem azonos a Felvidéken kikényszeríteni próbált „alternatív oktatással”, amelyik a magyar nyelv kiszorítását, a szlovák egyeduralmát szeretné elérni. Alsó-Lendván az iskolákban minden tantárgyat szlovénul és magyarul tanítanak. Egyazonképpen tanulják a diákok a szlovén és a magyar nyelvet, a szlovén és a magyar történelmet. De éppen ez gátolja mindkét nyelv hatékony tanítását. Ugyanis más nyelvi szintről indul a magyar és másról a szlovén diák. Talán mégis érvényesebb lenne - Apáczai Csere János, Comenius szellemében - az anyanyelvet tanítani előbb, és annak alapján a szlovént és a magyart, amelyek minden hatalmi rokonszenv ellenére, mégis csak idegen nyelvek?

Ilyen gond is van manapság az iskolákban a Kárpát-medencében. Nyilván, itt nincs szükség sérelmi politikára és tüntetésre, hanem pedagógiai okosságra és tapasztalatra.

Hasonlóan kis számú a burgenlandi - ausztriai - magyar őslakosság. (A Bécsben élő magyar emigránsok nem tévesztendők össze velük.) Alsóőr, Felsőőr és Őrisziget, ezek valóban „szigetek”, amelyek Trianonban szakadtak le a magyar kontinensről. Kicsinységükön túl, a magyar nyelv használatát, értékét - amely inkább eszmei értéknek tűnik - nagyban gátolta a szovjet idők1070