Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Beke György: Nyelvi szabadságháború (esszé)
ben itt húzódó vasfüggöny, a „várvidéki” magyarok elzártsága Vas megyétől, az anyaországtól. A magyar nyelv tantárgyként megmaradt, noha éppen a legtisztábban magyar Oriszigeten már kiszorult, oktatása esetlegesség vált. Mióta az anyaország kezét nyújtotta a vasfüggöny romjai fölött, éledezik a magyar öntudat és oktatás. A magyar nyelvnek gyakorlati haszna lett 1990 óta, az osztrák-magyar vegyes vállalatok keresik a magyarul jól tudó tisztviselőket. Hetedik kisebbségi nemzeti közösségünk, a kárpátaljai, kezdetben ugyanazt az utat járta, mint a Felvidék, amelyből Sztálin 1945-ben kiszakította. Ukrajnához csatolásakor, illetve a hivatalos államközi egyezményt megelőzve, a szovjet hadsereg már betiltotta a magyar iskolákat, újságokat, intézményeké, vagy negyvenezer férfit hurcolt el a kétszázezerből, sokak számára örök időkre szóló kényszermunkára, ama hírhedt GULAG-okra. „Kárpátalja a magyar nyelv GULAG-ja volt” - írja Dobos László. „1953-ban nyílott meg az első magyar iskola, s másfél évtizedig tartott a magyar iskolahálózat kialakulása. Az iskolaigazgatók nagy része más nemzetiségű volt. Az oktatás hangsúlyos tantárgya az orosz, amit több mint tíz éven át anyanyelvként tanítottak.” Nyelvünk ezt a fogságot is kibírta. Három és fél évszázad után független lett Ukrajna, együtt azzal a Kárpátaljával, amely soha nem tartozott hozzá. Talán az ukrán nemzeti élet szabad keretei lehetővé teszik azt is, hogy a magyarság élhessen ugyanolyan nemzeti jogaival. A jelek biztatóak. Ha ígéretként is még, létezik már kisebbségi törvény, ez kulturális autonómiát, kétnyelvű névtáblákat, a közügyek magyarul gyakorlását, magyar többségi vidékeken nemzeti szimbólumaink szabad használatát kívánja biztosítani. És nyilván: magyar oktatást. Több mint 50 tanítási intézet közül 30 egynyelvűén magyar, minden tárgyat magyarul tanítanak benne, „körülbelül 20 az olyan iskolák száma, ahol a magyarság akarata ellenére párhuzamos magyar—ukrán, illetve magyar—orosz osztályok működnek (a vegyes lakosságú területeken). A Felső-Tisza vidékén, a magyarság szórványtelepülésein bevezették a magyar nyelv, irodalom, kultúra oktatását” (Dobos László). „A magyarság akarata ellenére”, ez több is az ígéretnél. Az, hogy az oly sokáig sanyargatott kárpátaljai magyarságnak akarata van, és bátorsága is ahhoz, hogy ezt érvényesítse. Kárpátalja már nem vész el a magyar nemzet számára. Jelképnek érezhetjük, hogy erről a „nyelvi ügyelő helyről” — Dobos László hasonlata - Ungvárról tekintett szét a Magyarok Világszövetsége a Kárpátmedence magyar iskoláin. Árpád vezér után 110 esztendővel, egy új, nyelvi, kulturális honfoglalás távlatait fürkészve. Árpád magyarjai, mikor Verecke híres útján ide, az Ung partjára elértek, bizonyára jól tudták, hogy kemény harc és szívós építés várja őket választott hazájukban. A mi fegyverünk a gyenge szó, anyanyelvűnk szavai, törvényei, amelyek erősebbek lehetnek a nyelvünk, iskoláink elpusztítására hozott földi törvényeknél. Erősebbek, de csak akkor, ha a jámbor tétovázás és a gyámoltalan önfeladás helyett, a küzdelem csatarendjébe áll minden magyar szó, minden magyar vers, remény, gondolat. Elegendő-e ennyi nyelvünk, iskoláink megmentésére? 1071
