Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Beke György: Nyelvi szabadságháború (esszé)
BEKE GYÖRGY Nyelvi szabadságháború VAN-E MÉG HOVÁ HÁTRÁLNUNK TOVÁBB? Dobos László, a nemzeti lelkiismeret írója mondta a debreceni Nagytemplomban, az 1995 július 27-én tartott tiltakozó nagygyűlésen: „Világosan kell látnunk: a hátunk mögött, a fejünk fölött szlovák, román és szerb hatalmi érdekek szövetkeznek, egyeztetnek. Nem hátrálhatunk tovább!” A puszta panaszkodás, ha tétlenség kíséri: maga a halál. A nyelv halála. A debreceni nagygyűlést a Magyarok Világszövetségének elnökségi ülése előzte meg, június végén, Ungváron. A kisebbségi sors testközelségében tárgyalt a világ magyarságát képviselő testület vezetősége a Kárpát-medencei kisebbségi magyar oktatás helyzetéről és lehetőségeiről. Dobos László, a Világszövetség alelnöke, a Kárpát-medencei régió Országos Tanácsainak észrevételei alapján vázolta fel a drámai helyzetet. „Tudjuk, a határon kívüli nemzetiségi területeken a magyar nyelv romlása az elmúlt évtizedekben vészesen felgyorsult. Sokáig a nyelvtudomány, a nyelvészek, a nyelvművelők ügyeként kezeltük anyanyelvűnk határon túli gondjait. Elringattuk magunkat abban a hitben, hogy a nyelv, s annak művelése, sorsa az iskola dolga. Nemzetiségi területek nyelvhasználata ma már túlnőtt az iskolai nyelvtanítás, a szerkesztőségek és az irodalom határain. Trianon óta folyik a Kárpát-medencei magyarság történelmi méretű visszaszorítása. Ez a folyamat ma már a kisebbségi nyelvhasználatot létében fenyegeti. Közösségi életünk legérzékenyebb területe, vérkeringésünk, ideg- rendszerünk került életveszélybe - anyanyelvűnk. Rohamosan vész a nemzetiségi nyelvhasználat társadalmi szerepe. Programszerűen zsugorítják a magyar nyelvnek az iskolai oktatásban játszott szerepét. Eddig a birodalmak nyelvi imperializmusát szenvedtük, most a Kárpát-medence többségi nemzetei nyelvi egyeduralom biztosítására törnek. íj hegemónia, a többségi nyelv uralma. Szlovákiában, Romániában és Szerbiában ma már a kormányok és parlamentek tesznek törvényt a kisebbségi nyelvhasználat ellen. Elvész minden emberi természetesség. A magyar nyelv-ellenesség révén az erőszak beköltözik a nemzetiségi lét legintimebb területeire. Allamtörvényt hoznak a többségi nemzet nyelvéről, annak védelméről, helyzetének erősítéséről. A nemzetiségi nyelvhasználat ma már politikai ügy. Az állam, államhatalmak állnak szemben a kisebbségi magyar nyelv védtelenségével. Ez így már magyar nemzeti ügy, az összmagyarság ügye.” Dobos László előterjesztése nyomán, a Magyarok Világszövetségének el1057
