Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Olasz Sándor: Zónaidő - Nagy Gáspár könyvéről
OLASZ SÁNDOR Zónaidő NAGY GÁSPÁR „KÖZÉP-EURÓPAI NAPLÓJA’ Az egységes világidőn belüli zónaidő Nagy Gáspár új könyvének címlapján annak az azonos történelmi és léttapasztalatnak a kronotoposza, amelyről az utóbbi évtizedekben oly sokat hallottunk. A téma, sajnos, minden divatos vonása ellenére peremjelenség maradt a mai magyar irodalomban és kultúrában, a szomszédos országokban pedig még ennél is rosszabb a helyzet. Pedig nagyon könnyű belátni, hogy a nemzeti kultúrák és az egyébként is kétséges (legföljebb popzenei sikerlistákkal és azonos táplálkozási szokásokkal jellemezhető) „világkultúra” között ott vannak a zónák. Például a közép-európai térség — ma még acsarkodó mostohatestvérekre emlékeztető - „tejtestvéreinek” irodalma, gondolkodása, észjárása. Nagy Gáspár is úgy látja, hogy perspektivikusan csak az együttélés lehet megoldás, minthogy egyik nép sem óhajt innen elvándorolni. Akötetzáró interjúból azt is megtudjuk, hogy Nagy Gáspár közép-európai érdeklődésének és elkötelezettségének kialakulásában milyen nagy szerepet játszottak a határainkon túli magyar írók, akik helyzetüknél fogva is fogékonyabbak voltak, mint magyarországi társaik. Kányádi Sándor loan Alexandruval, Szilágyi Domokos Nichita Stanescuval, Tőzsér Árpád a cseh Holan és Holub kötlészetével ismertette meg. Nagy Gáspár már korábbi köteteiben is sok verset ajánlott külföldi költőknek. A Zónaidő izgalmas kötetkompozíciója viszont kizárólag olyan verseket, prózai szövegeket, műfordításokat és interjúkat tartalmaz, amelyek - a litván, lengyel, cseh, szlovák, szlovén, horvát, szerb, román, bolgár kortársak által is tudatosított - sorsközösségről vallanak. Gyakran a fordított vers szerzője Nagy Gáspár saját műveiben is fólbukkan. Dán Veronával sohasem találkozott ugyan Nagy Gáspár, a román költő - versei alapján - mégis útitárs, „pokolbéli testvér” a Duna mellett. A „Szállá alá poklokra” című versben a Duna - miként Claudio Magris mondja - „az összetett és ellentmondásosan rétegződő modern identitás metaforája” is; Nagy Gáspár versében ráadásul „közérzeti heródesek gyarmatain” folyik át: „ez a folyó a Styx, / feketén cipeli Európa zaccát, / ó Kék-Duna - és hozzá a / Keringő, a nagy átverés és / nagy altatás a Pokol-kerengő / márvány folyosóin, mélységek / hófehér zéróin miénk az / egész Pokol, hol vidáman / énekelgetünk...” A Zónaidőt olvasva másféle, közép-európai kontextusba kerül Nagy Gáspár műveinek jól ismert históriai érdeklődése és telítettsége. Az „emlékezés jogához tapadó makacsságot” olyan kelet-közép-európai specialitásnak tartja, amely az elmúlt időszakban a leghatásosabban szőtte át a lírát. Nem kétséges, 1054
