Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Toóth H. Zsolt: A küszöbön állva - Jókai Anna: Három
TOÓT H. ZSOLT A küszöbön állva JÓKAI ANNA: HÁROM Mi az, hogy Három? Mit jelent ez a szó? Nem általában, hanem itt és most, Jókai Anna formailag rendhagyó építkezésű, különös hangulatú kötetének címeként elénk tárulva - egy történeteken át és történetek között vezető spirituális útkeresés szellemi jelzőfényeként felragyogva. Mit sugall, milyen üzeneteket közvetít felénk és hozzánk ez a számmisztikán innen és túl elhelyezkedő vezérmotívum? Kockáztassuk meg a leegyszerűsítő kijelentést, rögtön előrebocsátva persze, hogy az első megközelítések tétova toporgása elengedhetetlenül szükséges a később elkövetkező egyre mélyebb és egyre hosszabb elmerülések, belemerülések előtt: kockáztassuk meg azt az állítást, hogy a Három elfogadása és körbejárása egyfajta keresés vállalása, valamilyen fejlődés, önmagunkból kibontakozó és kibontakoztatott fejlődés sóvárgó vágya lenne. Mert az Egy önmagába zárkózása és a Kettő heves szembeszegülése, örökös párviadala helyett és mellett a Három a szellem kíváncsiságának, a hívogató csodákban és titkos rejtelmekben gazdag világ nyughatatlan felfedezésének, az újabb és újabb változatokban elénk zúduló élet szüntelen nyomon követésének és elemzésének a jele. Mert a Három a szabályozott kereteket elhagyó lelkes kibontakozás és növekedés szimbóluma - az Egy paranoid magányán és a Kettő diktatórikus rendjén túlhaladó, túlfejlődő valódi pluralizmus szimbolikus megjelenítése. A folyamatosan megtörténő fejlődés irányát már a kötetet megnyitó írás, a Három is világosan jelzi, amelynek költői víziója szerint fogyatékos érzékeink egyre fokozódó tökéletesedése idővel talán eljuttathat minket abba az angyalian érzékeny létállapotba, amelyben nemcsak látunk, hanem átlátunk, nemcsak hallunk, hanem meghallunk, s nemcsak mondunk, hanem ki is mondunk bizonyos dolgokat. Ez a fejlődés azonban nem feltétlenül egyenes vonalú - a gyönyörködtető változatosság megfelelő támpontok híján akár útvesztők rengetegévé is válhat. A kötetet lezáró esszé-prózavers, A három szemléletes nyíltságai mutatja be a lehetőségek skáláját, a tájékozódás lelki tortúráját: „ácsorgunk a hármas útnál: / az egyik visz a sötétségbe / a másik kerülőre / a harmadik vezet a fénybe”. A kötet látszólagos műfaji változatosságának mélyén ennek értelmében, a harmadik út fényében számtalan azonosság rejtőzködik: a rendszerváltás utáni kor felzavarodó érzéseit és emberi sorsait ábrázoló történetek megannyi hőse és a történeteket egymásba vezető, egymáshoz kapcsoló esszék írója valójában ugyanazzal a helyzettel viaskodik: a szerző és teremtett alakjai egya1051
