Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Czakó Gábor: Hagyomány, humusz és harmat (esszé)
kodik velük. Talán egyetértünk: a plágiumnak ennél ocsmányabb változata nincsen. És az őket mennybemenesztő, nem konzervatív esztéták közt nem akadt, aki vette volna a fáradságot és utána filologizált volna, honnan a vér a Hamvas-nadályok pucájában. Arra sem vállalkozott egyik sem, hogy magát Hamvast elemezze. Nem forrásként, hanem azért, mert bizony időtálló műveket hagyott ránk. Regényei és esszéi harminc-negyven év, sőt fél évszázad pora alól ragyognak fényesen. Oly aktuálisan, hogy a mostani világválság centrumához legközelebb álló Szerbiában ma ő a legolvasottabb író... Belgrád- ban már antológia is megjelent a róla szóló tanulmányokkal, nálunk, a posztmodern, kultúripari fellegvárakban dermesztő csönd. Micsoda örömtáncot lejtenének ezeken a hűvös helyeken, ha valamelyik nadálynak támadna ekkora sikere! Akinek egyébként a tíz éve írt művei mára olvashatatlanok. Hamvasról jut eszembe két remek, a magyar próza élvonalába illő könyv: a Labdajáték és a ... de a SIVATAG. Szerzőjük az „új”, de észrevétlenül maradt tehetség - Kemény Katalin... Harmadrészt azért, mert a könyvkereskedelem sem fogadja a konzervatív szerzők műveit. Tavaly hat kereskedő cég utasította vissza Jeszenszky Géza Elveszett presztízs c. történelmi tanulmányát, de személyes példát is hozhatnék. Negyedszerre hozok is. A tévé alelnöke nekem 94 szeptemberében írásba adta, hogy konzervatív társadalombölcseleti gondolataim „ellenzékiek”. Ennélfogva nincs helyük-joguk önálló megjelenésre a MTV-ben. Legföljebb vitaműsorokban, a óeZpolitikai szerkesztőség szakembereinek felügyelete alatt. Vagyis a legnagyobb honi tömegmédium vezetése a konzervatív filozofálást „politikai” tevékenységnek tekinti. Mi több, „ellenzéki” politikai tevékenységnek, melyet neki tiltania, illetve méltatlan keretek közé szorítania kötelessége. Megjegyzem, hogy amikor az ügy tavaly nyilvánosságra került, a sajtó elhallgatással fejezte ki egyetértését a hivatalosnak tetsző kultúrpolitikai állásponttal. A Népszabadság nyeglén ékelődött, egyedül a Beszélő értékelte az ügyet súlyához illő komolysággal. Nincs tudomásom arról, hogy a tévé vezetése azóta lemondott, vagy álláspontját megváltoztatta volna. A tiltó illetve korlátozó döntés a mai napig érvényben van - a rádióban is(!), ezt bárki ellenőrizheti. No, gyakorlati alapon: megkell nézni-hallgatni a „kulturális” műsorokat. Mi tagadás, jogos a félelem. Már a hatalom szempontjából. Ugyanis semmi sem veszélyesebb a mostan uralgó politikai képletekre, mint a konzervativizmus... Amelynek egyébként nincsen igazából szüksége sajtóra. Még arra sincs. Mit is értek én konzervativizmuson? Először is nyugalmat. Benső csöndet. Figyelmet. Látást. Hallást. Otthonlétet. Péter mondatát: Uram, jó nekünk itt! Pierre Bezuhov mondatát, aki így kiáltott föl, amikor a fogságban az őrök fóltartóztatták sétája közben: Istenem, ki állhatja útját az én halhatatlan lelkemnek? Hitet: nem győzhetnek le, még csak be sem keríthetnek. Személyt és közösséget, ami ugyanannak a létezőnek az innen és onnan nézete és szöges ellentéte egyénnek és tömegnek - ami szintén szinonima pár. Hagyományt. A konzervativizmus tehát legelőször is benső. Önmagunk elfogadása, meg962
