Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Ken Smith: Éva, Beszél az erdő, Chaim, a vegyész naplójából (Laky Krisztina fordításai), Párizsban Bellel a húszas években; Örökre a tiéd (Vándor Judit fordítása)

KEN SMITH

Eva

A nyilvánosságelőtt azt mondaná: jól aludtál, kedvesem'? Néha hazamennék az enyéimhez. O hallani sem akarna erről. Nos hát megvolt mindenem: tánc, társasági összejövetelek, fogadások és a végeérhetetlen Wagner-estek. De ő sose mondta: Szeretlek Éva. Az oldalán állhattam fotózások alkalmával, mellette ülhettem, vagy bemutattak egy sor külföldi fejesnek. Előre megmondható, hogy mit gondoltak azok az emberek, akik mindig körülötte sürögtek, végtelen figyelemmel, akik fecsegését és visszaemlékezéseit hallgatták, és újra meg újra ugyanazokon a vicceken nevettek, mintha még soha nem hallották volna őket. Gerda és Magda elég magasan hordták az orrukat, bármit is mondtak róluk. Tudták, hogy kik ők. Még a kutyájának is jobb sora volt, mint nekem. Legalább az.ő kutyája volt, a kutya. Én csak Éva voltam, Braun kisasszony, Éva Braun. Csak a saját nevem voltam.

(Fordította: Laky Krisztina)

Beszél az erdő

A fák golyókkal vannak tele. A levelek alatt szárazföldi aknák és rejtett fegyverek tenyésznek. Emberek járnak erre, általában nagyon lassan és óvatosan. Addig kényszerítik magukat erre a mozgásra, amíg ez természetessé nem válik, mint a szarvasoknál, nyulaknál. Figyelnek. Mélyen bent élnek, és csak azért jönnek elő, hogy a falvakból élelmet szerezzenek, vagy hogy megtámadjanak másokat. Őket megölik, még a sebesülteket is. Vannak, akik az úton jönnek, teherautókon. Ők is a falvakból szereznek élelmet. Néha falubelieket hurcolnak el, megölik őket, és felégetik házaikat. Néha az erdőlakókra vadásznak, megpróbálják megölni őket, vagy az erdőlakók ölik meg emezeket. Néha az erdőlakók a falubelieket ölik, néha egymást. Mindannyian harcolnak, még a falubeliek is. Az erdőlakók, néha, miután közös erővel küzdöttek az úti emberek ellen, egymással bocsátkoznak harcba. És megint mások a vándorok, akiknek sem fegyverük, sem élelmük nincs. Ők általában meghalnak. A falubeliek, az úti emberek, vagy az erdőlakók ölik meg őket. Fegyver és élelem nélküli emberek naponta keresztülutaznak a vasúton, vagonokba zsúfolva, bezárva, őrizet alatt. Soha nem jönnek vissza.

825