Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Ken Smith: Éva, Beszél az erdő, Chaim, a vegyész naplójából (Laky Krisztina fordításai), Párizsban Bellel a húszas években; Örökre a tiéd (Vándor Judit fordítása)

A visszatérő vonatok üresek, vagy cipőkkel, alsóneműkkel és hajjal vannak tele. Néhányan leszállnak a vonatról, és az erdőben kóborolnak. Bogyókat és gyökereket esznek mielőtt meghalnak. Némely erdőlakók megölik őket, mások befogadják, és velük együtt harcolnak az úti emberek ellen. A vágányok mellett testek hevernek, soványak és rongyosak. Bőröndök, konzervdobozok, üvegek, fényképek, dokumentumok, útlevelek is vannak itt, és néha pénz, amit a falubeliek fölszednek, noha sehol nem tudják elkölteni.

FORDÍTOTTA: LAKY KRISZTINA

Chaim, a vegyész naplójából

Folyékony anyagokkal teli üvegek, bögrék: zöld, kék, piros és egy vizeletsárga. A nagy narancssárga betűk díszesek, egy másik századból valók. Szégyen, bűn, nyomor - e szavakat alkotják. Savuk mindent átjár, semmi sem képes örökre ellenállni nekik. Mindent szétmarnak, amihez hozzáérnek.

Lassú fogyatkozás: a gleccserek lecsusszannak, a jég elolvad, és megleli a tengert. A sziklák lassan szétmállanak. Még a gneisz, a gránit, sőt a hegyek is iszapfolyammá és kristállyá mosódnak szét. A tó méreggel töltődik fel, kifolyása lelassul, vagy elpárolog. Még a tenger is elpusztul. De a fájdalom soha nem csökken. Bármi történjék is, mindig megtörtént - ez tudásunk része. Azok vagyunk, ami velünk történt. A bűn soha nem kisebbedik; marad, feloldhatatlan. Egy rög semmiféle alkaloidot nem változtat meg. A bűn mindent elpusztít, kivéve önmagát. Nincsenek kemencék, ahol hamuvá lehetne égetni. Ásd fel - már bemocskolta a talajt, a föld bágyadtzöld színű.

És nincsenek ártatlanok, még a meg nem születettek között sem. És nincs megfelelő nyelv vagy szó, amit ne kezdtek volna ki üldözőink. Lehúznak minket, még ha hallják is könyörgő szavunkat. És nincs lehetőség a bocsánatra, nem könyöröghetünk ezért az áldozatokhoz. De míg az áldozat nem bocsáthat meg, üldözője nem üdvözülhet - és amíg nincs megváltás, hogyan szabaduljunk meg az üldözéstől? Ami ecetes lé egy keskenynyakú ecetesüvegben.

Arról írok, meglehet, valaki tudja, hogy kik vagyunk, és én nem vagyok ártatlan. Imádkoznék, de a szenvedés fölöslegessé tette Istent. Kihez imádkoznék?

(Fordította: Laky Krisztina)

826