Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Bona Gábor: A '48-as honvédsereg Vas megyei származású huszártisztjei

össze” 10 év várfogságot kapott. 1852 júniusában amnesztiával szabadult az aradi várbörtönből. Uradalmi szám tartóként a Bihar megyei Réven telepedett le, ahol 1865. január 17-én öngyilkos lett.

A tragikus sorsú Bérseknél bizonyára ismertebb személyiség Vas megyében egyhá- zas- és nagyberzsenyi Berzsenyi Lénárd, aki 1805. november 6-án Nemesmagasiban (ma Kemenesmagasi) született, egy a megyében törzsökös családból. Tanulmányai végeztével ő is huszárnak csapott föl - 1825-ben a 9. huszárezredhez. 1932-ben hadnagy lett, majd főhadnagy és alszázados, végül 1846-ban századkapitány. 1848 tavaszán ezredével Morvaországban állomásozott, ahonnan azonban augusztus folyamán Batthyány miniszterelnök már említett közbenjárására hazakerültek.

Itthon az első erőpróbát Jellasics támadása jelentette a számukra. A Drávától a pákozdi ütközetig, majd Jellasicsnak az országból való kiszorításáig tartó hadjárat során mind a Miklós-huszárok, mind pedig Berzsenyi kitűntek. November végén ennek következtében őrnaggyá és az ezred első őrnagyi osztályának (5. és 6. század) a parancsnokává léptették elő. Decemberben a Hadügyminisztérium pótlovazási alosztályára vezényelték, illetve lovak vásárlásával bízták meg a honvédsereg számára.

A hadihelyzet súlyosra fordultával, 1849. január elején azonban ismét a hadszíntéren találjuk. Perczel Mór tábornok Központi Mozgó Seregénél, melynek a feladata a Pestről Debrecenbe vezető út lezárása volt a Tiszánál. Perczel január második felében indított ellentámadásában - Szolnok és Cegléd elfoglalása - Berzsenyi is kitűnhetett, hiszen február 1-jén alezredessé „feljebbítették”. Február végén megbetegedett, melyből csak május elejére épült fel. Ekkor bevonult ezredéhez, melynek május 14-én ezredesévé és parancsnokává nevezték ki. Júniustól egyben a VII. hadtest (Poeltenberg tábornok) 4. Sándor- és 9. Miklós-huszárezredből, valamint két lovas ütegből álló lovashadosztályának is a parancsnoka volt.

Rangidős ezredesként Görgey június 26-án a II. hadtest vezetésével kívánta megbízni, ő azonban ezt visszautasította. így hadosztályát vezette továbbra is, a június 28-i győri, a július 2-i és 11-i komáromi csatában, július 17-én a váci ütközetben, valamint a Hernád menti kisebb összecsapásokban.

Szinte bizonyossággal mondhatjuk, hogy az el nem fogadott tábomokság mentette meg a haláltól. ^Rebellis ezredesként” a császári hadbíróság a világosi fegyverletétel után ugyan előbb szintén halálra ítélte - miként a honvéd tábornokokat -, Haynau az ítéletet azonban 18 év várfogságra változtatta.

1857 elején Olmützből szabadult. Fogsága alatt számos volt honvédtiszt bajtársáról művészi portrét készített, melyek ma múzeumok féltett relikviái. Kiszabadulását követően szülőfalujában levő birtokára húzódott vissza gazdálkodni, s ugyanitt halt meg 1886. szeptember 17-én.

A Berzsenyihez hasonló neves Vas megyei famíliából származott a következő honvéd huszár ezredes: hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Miklós. Apja Hertelendy János (szül. Vasszentmihály, 1778) huszártiszt volt, részt vett a napóleoni háborúkban, s mint császári-királyi ezredes fejezte be a szolgálatot. Miklós 1813. május 2-án Pesten született. Tanulmányait 1824-ben a bécsújhelyi katonai akadémián kezdte, ennek teljes befejezése előtt, 1830-ban azonban kilépett, illetve hadapródnak állt a 6. huszárezredbe. Néhány hónap múlva máris hadnagy lett - amiben minden valószínűség szerint apja katonai múltjának is szerepe lehetett. 1848-ban már századkapitányként érte március idusa.

A 6. Würtemberg-huszárezred, vagy ahogy hajdúsági, Bihar és Szabolcs megyei katonái hívták ezredüket: „a Würt-emberek” ekkor már évek óta Galíciában állomásozott. Hazavágyódásuk, valamint a magyarországi szerb felkelésről szóló hírek motivál957