Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Bona Gábor: A '48-as honvédsereg Vas megyei származású huszártisztjei
ták, hogy itt került sor az első tömeges szökésre a külföldön lévő magyar katonaság körében. A Mariampolban szállásoló század hazatérésére 1848 májusában (Lenkey János százada). Amire Lenkey századának néhány nap kellett, ahhoz az ezred további 7 századának majd két hónap volt szükséges. A magyar ezredek hazahozatalát minden eszközzel akadályozó bécsi hadügyminisztérium ugyanis szeptember közepéig tudta gátolni a Würtem- bergek hazatérését. Jóllehet erre Batthyány miniszterelnök már augusztus elején elvi engedélyt kapott. A jobb későn, mint soha közmondás ezúttal azonban teljesen beigazolódott. A magyar határtól útjukat már vágtában folytató huszárok egy nappal a pákozdi csata előtt besoroltak a magyar seregbe... Közöttük Hertelendy, akit a Pákozdnál mutatott elszántsága, valamint a Jellasics üldözése során kifejtett erélye következtében a képviselőház őrnagyi rangra érdemesített (október 27-én). Az október 30-i schwechati ütközetben tehát már, mint ezredének osztályparancsnoka vett részt. A vereség után Görgey lett a fővezér. Emlékirataiban írja, miszerint több, nála — korábban, a császári-királyi hadseregben - rangban előtte álló tisztnek ez nem igen tetszett. Közéjük tartozott Hertelendy is. Hertelendy bizalmatlanságát végül is egy igazi huszárcsíny oszlatta el. Közismerten makrancos lovat adatott az őt inspekciózó Görgey alá, aki viszont gyakorlott lovasként megülte a lovat. így szent lett a béke. S talán azért is, mivel Hertelendy Görgey felterjesztésére november végén ismét lépett a ranglétrán: alezredes lett. A fel-dunai hadsereg (hadtest) téli visszavonulása során Hertelendy ezredének 4 százada élén részt vett az utóvédharcokban, majd 1849. január elején katonáival átkerült Perczel Mór tábornok hadtestébe. A Központi Mozgó Sereg Berzsenyinél említett januári hadműveleteiben már mint hadosztályparancsnok szerepelt. Ennek eredményeként kapta február végén ezredesi előléptetését. A tavaszi hadjáratban hadosztályát vezette egészen Budavár bevételéig (május 21.). Néhány nappal később 4 hét szabadságot kért és kapott. Ennek okául — indokolni kell, hiszen új hadjárat készült, s Gögey épp ugyanekkor külön parancsban tiltotta el a szabadságkérelmeket - két verzió is fönnmaradt. Az egyik szerint Hertelendy megsértődött, miután a II. hadtest parancsnoka Aulich távoztával Asbóth Lajos ezredes, nem pedig ő lett. A másik lehetőség szerint 1847-ben feleségül vett, de a már hónapok óta nem látott felesége, Békássy Mária után vágyott... Akármint is legyen, neve csak június közepén bukkan föl ismét a hivatalos iratokban, amikor is a Székelyföldön felállítandó 19. huszárezred szervezésével bízta meg a hadügyminisztérium. E megbízást azonban, tekintettel arra, hogy több század még az 1848 ősze óta szerveződő ezredekből sem volt ekkor felszerelve, néhány nappal később visszavonták. Tevékenységéről a szabadságharc végső szakaszát illetően hiányoznak az adatok. Azt tudjuk, hogy komáromi menlevéllel rendelkezett, s ezért a császáriak a szabadságharc után nem állíthatták hadbíróság elé. Az viszont majdnem bizonyos, hogy Hertelendy nem volt a komáromi várőrség tagja, a menlevélhez tehát hasonló módon juthatott, mint Jókai. A szabadságharc után Hertelendy hazatért Magyargencsre, s itt halt meg 1877. december 4-én. Gondozott sírja ma is ott áll a község ótemetőjében. A negyedik ezredparancsnok kisgeresdi Szabó Vince volt. O Szombathelyen született 1812-ben, Szabó Mihály közbirtokos fiaként. 1829-ben lépett katonai pályára, mint a 48. (soproni) gyalogezred közvitéze. 1834-ben felvették a bécsi magyar nemesi testőrséghez — ami hadnagyi rangot jelentett — majd 1839-ben a 7. svalizsér (könnyűlovas) ezredhez került. 1848-ban ugyanitt szolgált alszázadosi rendfokozatban. Ezrede 1848. szeptember közepén Jellasics seregéhez csatlakozott. Szabó ekkor sza958
