Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Kedves Gyula: A szabadságharc huszárezredei
végéig a Temesközben harcoltak Kiss Ernő hadtestében, amelyet Damjanich vezetett fel a tiszai összpontosításhoz. A későbbiekben III. hadtest néven szereplő seregtest lovashadosztályának a magjaként szinte valamennyi nagy lovassági támadásban részt vett (Szolnok, Isaszeg, Nagy- salló, Pered, Komárom) s 1849 nyarán az orosz lovassággal is többször összecsapott. Valamennyi ütközetben helyt álltak, pedig legtöbbször a legnehezebb feladatot kapták. Világosnál tették le a fegyvert, utolsó parancsnokuk Galvagni Cézár alezredes volt. 1849 júliusában a délvidéki hadseregben felállították az ezred 5. osztályát is, de harcba már nem vetették. Egyenruhájuk is eltért az ezredétől, többnyire vászonzubbonyt és csákó helyett tábori sapkát viseltek. 3. (FERDINÁND) HUSZÁREZRED Kiegészítő kerülete a Felvidék középső része volt, az összes huszárezred közül a legkisebb területen (Esztergom, Hont, Bars, Zólyom, Túróc, Liptó, Árva). A magyarok mellett jelentős arányban szolgáltak szlovákok is az ezredben. 1848 tavaszán Miskolc környékén állomásozott, s júliusban vetették be a szerb felkelők ellen a Bácskában. Kiváló alakulat volt, annak ellenére, hogy tisztjei döntő része az év végéig elhagyta az alakulatát. A tisztek kiválása az ezredparancsnok, gr. Leopold Kollowrat-Krakovsky ezredes szeptember végi szökése után öltött tömeges méretet, s az év végére a tisztek alig több mint negyede maradt meg ezredénél, kivétel nélkül az alacsonyabb rendfokozatúak, így a tisztikart a Hannover-huszárok tisztjeiből egészítették ki. Ezek közé tartozott a szerb származású katonabáró, Milutinovich Mihály alezredes, aki éppen a szerbek elleni küzdelemben vesztette életét huszárai élén 1848. dec. 5-én, és az új ezredparancsnok gróf Esterházy Sándor, aki decemberben hadtestparancsnok lett. 1849 januáijában 2 különböző hadszíntérre került az ezred. A zöm (6 század) Kászonyi József ezredes vezénylete alatt Vécsey csapataival vonult el a közép-tiszai összpontosítási területre. (A korábbi ezredparancsnok, Vojnits Lajos elhagyta a honvédsereget.) Az ezredesi osztály, Irinyi Bertalan őrnagy vezényletével a Szeged védelmére visszamaradt hadosztályban maradt, s a szabadságharc végéig az ebből szervezett IV. hadtestben harcolt, ahol a lovasság legmegbízhatóbb részeként tartották számon. Az ezred zöme 1849. márc. 5-én Szolnoknál tüntette ki magát, majd a Hannover-huszárokkal együtt a III. hadtest lovashadosztályát alkotta, s velük együtt küzdött a föhadszíntér nagy csatáiban, a nyári hadjáratban már Puchly János alezredes vezénylete alatt. Az alezredesi osztályt április közepétől július közepéig elkülönítették a zömtől, s Horváth János alezredes hadoszlopában a Vág-vidéken harcolt. A III. hadtesthez tartozó 6 század Világosnál tette le a fegyvert, a délvidéki osztály, illetve annak maradványai (65 ember) pedig csak Lúgosnál, aug. 19-én Lázár Vilmos csapataival kapitulált. 4. (SÁNDOR) HUSZÁREZRED Kiegészítő kerülete a Bánát és a Tiszántúl déli része volt, így a túlnyomórészt magyar legénységet németek és szerbek is kiegészítették, akik többnyire hűek maradtak bajtársaikhoz. Az ezred Bécsben állomásozott, s hosszas huzavona után ezredesi osztályát Grazba, a többi 6 századot pedig augusztusban Magyarországra vezényelték. Bár hivatalos parancs érkezett, a tisztek jó része kibújt alóla, így egyetlen törzstisztként Schweidel József őrnagy tért haza, aki novemberig vezényelte az ezredet, amely a dunántúli hadműveletekben vett részt. A schwechati csata után a tábornokká előlépett Schweidel he914
