Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Kedves Gyula: A szabadságharc huszárezredei
lyett Ferdinand Karger alezredes veszi át az ezredparancsnokságot. Az alakulat a fel-dunai hadseregben, illetve az abból alakult VII. hadtestben szolgálta végig a szabadságharcot. Mivel a hadtest hadosztályai között szétosztva alkalmazták a huszárokat, az ezredparancsnoki funkció 1849 nyaráig névleges volt, s betöltőik egyúttal hadosztály-, vagy dandárparancsnokok voltak (Poeltenberg Ernő, Zámbelly Lajos). Gyakorlatilag Pol- lák Vilmos vezényelte az ezredet egészen július közepéig őrnagyi, majd alezredesi rangban. Huszárai különösen a válságos helyzetekben tűntek ki megbízhatóságukkal, vesztes ütközetek egész sorában harcoltak sikerrel, s jelentős áldozatok árán biztosították a többi alakulat harcképességét, s mentették meg őket a felbomlástól (a decemberi utóvédharcokban, vagy Verpelétnél 1849. febr. 27-én). Az ezred Világosnál tette le a fegyvert, Horváth János ezredes parancsnoksága alatt. A nyár folyamán tartalék osztályából 1 századot mozgósítottak, s ezek az újoncok Zarándba, az Inczédy-dandárhoz kerültek. 6. (WÜRTTEMBERG) HUSZÁREZRED A lovasság egyik legjobb alakulata volt, bár tisztikarának csak kisebbik része vett részt a szabadságharcban. Ezek a tisztek azonban kiválóan megállták helyüket. Hadtest-, hadosztály-, dandárparancsnoki beosztások sorát töltötték be, ketten (Ré- pásy és Lenkey) tábornokok lettek. Kiváló szellemű legénysége szinte teljes egészében magyar volt, s a Tiszántúl északi feléből származott. 1848 tavaszán Galíciában, Brezan környékén állomásoztak. Innen történt az első nagyszabású hazaszökés május végén (az ezredesi osztály 2. százada, Lenkey János vezetésével). Július végén hazavezényelték az ezredet, de a magasabb rangú tisztek egy része s az ezredparancsnok nem követték katonáikat. Lenkey százada már júliustól Bácskában harcolt, Szenttamás ostrománál ki is tüntette magát, ahol hősi halált halt a század szökésében részt vett másik tisztje, Fiáth Pompejus főhadnagy. Az ezrednek gróf Vécsey Ágost őrnagy vezette osztálya augusztusban a bánáti hadtesthez került, s itt harcolt a terület kiürítéséig, majd Aradhoz vonult. Damjanich innen küldte 1849 január végén Hrabovszky dandáréval Erdélybe. Már Pisidnél kitűntek az osztály huszárai Károlyi Miksa őrnagy vezetésével február 9-én. A szabadságharc bukásáig az erdélyi haderőhöz tartoztak, egyik századuk részt vett az áprilisi-májusi temesközi felszabadító harcokban. Az ezred további öt századát Répásy őrnagy vezette Pákozdra, majd részt vettek a fel-dunai hadsereg harcaiban. Január elején Pesten a Perczel vezette Középponti Mozgó Sereg állományába kerültek, s az ebből alakult II. hadtestben harcoltak a szabadságharc végéig. Március elején ide érkezett a hatodik század is (Prihoda százados). Ezt a bácskai század egyik szárnya és újoncok alkották. A másik szárny (Fach százados) alkotta Pétervárad erődjének lovasságát. A huszárok" a Pest alatti áprilisi csatározásokban tűntek ki, majd Perednél (július 20-21). Ők alkották a komáromi sereg lovasságának gerincét. Júniusban egy osztályuk a Csallóközben, Kosztolányi hadosztályában harcolt. Augusztus végén Noszlopy somogyi önkéntes lovasaiból, újoncokból és az erődben maradt felgyógyult huszárokból szerveztek egy osztályt, ami az ezredet újra teljessé tette. (Ez tulajdonképpen az ezred 5. osztálya volt.) 1849. október 3-án a hadsereg utolsó alakulataként tették le a fegyvert Komáromban. Tartalék százada a tél folyamán részt vett a felső-tiszai hadtest Schlik elleni hadműveleteiben. Az ezred parancsnokai: gróf Leopold Meraviglia alezredes (szeptember elejéig), Répásy Mihály ezredes (szeptember 11-től őrnagyként már ő vezényelte az ezredet), gróf Vécsey Ágost ezredes (novembertől január 15-ig), Hertelendy Miklós ezredes (május végéig egyúttal hadosztályparancsnok is), Mándy Ignác alezredes (július közepéig, őrnagy915
