Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Bona Gábor: A '48-as honvédsereg Vas megyei származású huszártisztjei
Aradon őt is elítélték — halálra, majd kegyelem útján 10 év várfogságra. 1852 nyarán kegyelmet kapott. Később megnősült és Andráshidán gazdálkodott, még a kiegyezés idején is. Mecséry Jakab, a mecséri Mecséry családból, a szabadságharc egyik legfiatalabb huszárszázadosa volt. 1831-ben Kőszegen született. 1846-tól a tulni (Ausztria) utásziskolán tanult. 1848 nyarán hazatért, majd december elején hadapród lett a magyar honvédseregben alakuló 5. huszárezrednél. Innen 1849. február elején a 12. huszárezred tartalék századához került, mint hadnagy. Április közepétől főhadnagyként ugyanitt, majd ezredének a Munkács központtal szerveződő hadtestbe beosztott századánál teljesített szolgálatot. E hadtest parancsnoka, Kazinczy Lajos ezredes 1849 júliusában nagy gyorsasággal még egy Nádor-huszár századot szervezett, s ehhez Mecséryt nevezte ki alszázadossá. Nem a tettvágyó fiatal huszárszázadoson múlott, hogy alkalmazhatóságát a harctéren végül is nem mutathatta be: a világosi fegyverletételről értesülve Kazinczy ezredes hadtestével augusztus 24-én Zsibónál megadta magát az oroszoknak. Mecséryt ezt követően büntetésből közlegényként besorozták a császári hadseregbe. Tehetsége azonban itt is érvényesült. 1853-ban tiszt lett, majd az 1858-as olasz-francia- osztrák, illetve az 1866-os porosz—osztrák háború eredményeként főszázadosi rangig emelkedett a 11. vértesezredben. 1864-ben nyugalmaztatta magát. Később a Magyar Nemzeti Lovarda igazgatója lett Budapesten, és itt is halt meg 1908-ban. Nödl Imre Rohoncon (Rechnitz, Burgenland) született, német anyanyelvű és magyar nemességet kapott családból. 1838-tól 1848. június közepéig a 8. huszárezredben szolgált, ahonnan már mint főhadnagy, feltehetően a Magyarországról érkező hírek hatására kilépett. Hazatérve előbb a Jászkun kerület lovas nemzetőrségének a segédtisztje (1848. július 7.), majd a 14. Lehel-huszárezred alszázadosa (október 3.) lett. December 5-től főszázados és ezrede 6. századának parancsnoka a Központi Mozgó Seregnél, a téli és a tavaszi hadjárat ütközeteinek részese a főhadszíntéren. 1849. május 4-én Kosztolányi Mór ezredesnek, a komáromi várőrség parancsnokának a segédtisztje lett. Parancsnoka oldalán hősi halált halt a június 23-i nyárasdi ütközetben. Szabó Sándor Körmenden született 1822. december 17-én, kisnemesi családból. Az akkor 6 osztályos gimnázium elvégzése után, 1840-ben önkéntesnek állt a 4. könnyűlovasezredhez, ahonnan 1845-ben tizedesként szerelt le. 1845-től 1848-ig gazdatiszt gyakornokként a gróf Batthyány család enyingi uradalmának alkalmazottja volt. 1848 májusában a Veszprémben szerveződő 6. honvédzászlóalj katonája lett. Alakulatával júliustól részt vett a bácskai harcokban, miközben hadnaggyá (szeptember 11.), majd főhadnaggyá (november 20.) léptették elő. Zászlóaljával 1849 januárjában a főhadszíntérre vezényelték. A tápióbicskei ütközetben (április 4.) a császáriak fogságába esett, de Budáról sikerült visszaszöknie alakulatához (április 24.). Ezt követően százados lett zászló- aljánál, majd rövidesen átkerült a 8. Coburg-huszárezredbe. Az ezred I. hadtesthez beosztott 4 századának küzdelmeiben osztozott a világosi fegyverletételig. A kiegyezés idején Szabadkán élt, és az 1870-es években Bács-Bodrog megye főszám- vevőjeként működött. Szabadkán hunyt el 1903-ban. Udvardy János 1826-ban Szombathelyen született. 1845-től az 5. Radetzky-huszár- ezred közvitézeként, illetve 1847-től tizedesként teljesített szolgálatot. 1867-ben az Országos Honvédegylethez benyújtott folyamodása szerint 1848 őszén 40-ed magával megszökött és hazatért Eszak-Olaszországból. Itthon az ezred tartalék századához osztották be őket. Ugyanitt 1849. február elején hadnagy, március végén pedig főhadnagy lett. 1849 964
