Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Bona Gábor: A '48-as honvédsereg Vas megyei származású huszártisztjei
júliusának közepén az ezred 3. századával került a hadszíntérre, mely-lyel az augusztus 9-i temesvári ütközetben, és az azt megelőző utóvédütközetekben vett részt. Az augusztus 22-én Borosjenőn kelt fegyverletételi jegyzék tanúsága szerint a háborút ezredének al- századosaként fejezte be. 1850 januárjában besorozták a császári hadseregbe, ahonnan 5 év elteltével szabadult. 1867-ben a Vas megyei telekkönyvi hivatalnál kapott írnoki állást, s itt dolgozott 1869 márciusában bekövetkezett haláláig. Vajda Elek Búcsú községben született 1814-ben. Apja rábabogyoszlói Vajda József közbirtokos, anyja Hertelendy Magda volt. 1833-től a 3. vértesezredben, majd a magyar nemesi testőrségnél szolgált, 1837-ben azonban megvált a szolgálattól, és hazatért gazdálkodni. Noha 1848-ban már nős volt és 5 gyermek apja, mégis vállalkozott a haza védelmére. Előbb a 49. honvédzászlóalj főhadnagya (1848. november 11.) lett, majd 1849. január 20-tól az 1. huszárezred alszázadosaként tevékenykedett. 1849. június 18-án a 18. Attila-huszárezred Komáromban alakuló osztályának egyik századát vette át, mint századkapitány, s vezette azt a világosi fegyverletételig. A volt császári-királyi tisztekhez hasonlóan ő is hadbíróság elé került, amely 10 évre ítélte (Arad, 1849. december 18.). 1851 februárjában kegyelmet kapott. Később Kiscellen, majd Zalamindszenten gazdálkodott. 1885-ben Kőszegen hunyt el. Végül koltai Vidos Márton százados következik, aki Simonyiban (ma Nagysimonyi) született 1820-ban. A megyében neves közbirtokos család sarja 1838-ban hadfi lett az 5. huszárezredben, ahol 1846-ban hadnaggyá, 1848. június 1-jén pedig főhadnaggyá lépett elő. A magyarországi eseményekről értesülve 1848. október végén szabadságoltatta magát és hazatért. Itthon ezrede - akkor éppen Dunaföldváron állomásozó — tartalék századához osztották be. 1849. február 8-tól al-, majd március 30-tól főszázadosként továbbra is a tartalék századnál, majd április közepétől a felső-magyarországi hadtesthez vezényelt osztálynál volt alkalmazásban. A Kárpátoktól a borosjenői fegyverletételig (augusztus 22.) annak harcaiban osztozott. A császári hadbíróságtól Aradon ő is megkapta a kisebb bűnösöknek járó 10 évet, melyből 1854-ben, más adat szerint már 1851-ben szabadult. Később megnősült, és birtokán gazdálkodott. A Vas megyei ’48-as Honvédegylet tevékeny tagja volt, 1893-ban még részt vett a budai honvédszobor felavatásán. Halálának időpontja ismeretlen. A szabadságharc 18 huszárezredének főhadnagyai és hadnagyai közül — nem végleges adatok szerint - 12 fő volt Vas megyei születésű. Rátki és salamonfai Barthodieszky István (Répcelak, 1824. augusztus 15. - uo., 1902. február 9.), 1848-ig császári-királyi hadnagy a 3. Ferdinánd-huszárezredben, honvéd huszár hadnagy ugyanennél az ezrednél a honvédsereg kötelékében. Cseke (Czeke) Mihály (Kőszeg, 1831-Székesfehérvár, 1885.) kereskedő, 1848. július 16-tól önkéntes, végül főhadnagy az 5. Radetzky-huszárezredben, a kiegyezés után Zala megye pénztámoka. Draskovics Alajos (Kőszeg, 1827-?), szabó, 1847-től közvitéz a 9. huszárezredben, 1848-ban ezredével csatlakozik a honvédsereghez, végül hadnagy a 13. Hunyadi-huszárezredben. A szabadságharc után besorozzák, s csak 1860-ban szerelik le. 1895-ben még él Tüskeváron. 965
