Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Hermann Róbert: Huszárhősök és hőstettek 1848 őszén és telén Nyugat-Magyarországon
Todorovic altábornagy felismerte, hogy a magyar fél számban és tüzérségben alatta marad az ő erejének, s támadásba kezdett. Karger először Gyalóka és Salamonfa megszállásával akarta stabilizálni állását, de gyalogságának felbomlása miatt csakhamar kénytelen volt feladni ezt az előnyös állást, s visszahúzódott a horpácsi erdőszélig. Az ütközet során a horvát tüzérség szétlőtte az 1. honvéd lovasüteg egyik lövegének kerekét s megölte egy tüzérét és két igáslovát. A magyar tüzérség visszahúzódásakor a tüzérek elhagyták ezt a löveget. Erre Horváth János, a Miklós-huszárok 1. őrnagyi osztálya 1. századának parancsnoka önként jelentkezőket kért a löveg megmentésére. Berger Antal, Rimaszombathy József tizedesek, Széli Mihály, Murányi Ferenc, Forgáts József, Nagy Ferenc, Kiss József és Zsoltay József közvitézek „legserényebben rúgtatták [sic!] előre, és az ellenség csatár- és álgyútüze dacára a leszerelt ágyút megmentettetik [sic!]”. A visszavonulás fedezésében Zámbelly Lajosnak, a Sándor-huszárok vitéz századosának jutott a fő szerep. Zámbelly hosszú csatárláncba osztotta szét századát, s időnként egy-egy színlelt támadást intézett az ellenség ellen, így tartva fel annak gyalogságát. Csupán egyetlen sebesültet veszített. A csatát követően Todorovic Kőszeg határán átvonulva osztrák területre vitte seregét. A huszároknak már csak az a szomorú dicsőség jutott, hogy a kőszegi nemzetőrség által összeszedett horvát katonák egy részét megmentsék az őket megtámadó Sopron megyei népfelkelőktől. Amíg Todorovic üldözése tartott, a magyar fősereg elérte Pamdorfot. A hadsereg parancsnoka, Móga altábornagy politikai döntést várt, hogy Jellaőic üldözése során átlépje-e az osztrák-magyar határt, s megsegítse-e a bécsi forradalmat, vagy sem? A sereg október végéig kétszer is átlépte az osztrák-magyar határt, de mindkét alkalommal dolgavégezetlenül visszatért. így a huszárok sem igen jutottak szerephez. Október 19-én Wilfleinsdorfnál ütköztek össze a Vilmos-huszárok a Szász király vértesekkel, a második határátlépést követő visszavonulás során pedig szintén a Vilmos-huszárok szabdalták meg az olasz legénységű Kress-könnyűlovasokat, s két foglyot ejtettek. Az október 28-án induló újabb támadás során a magyar csapatok egészen a Schwechat folyócskáig nyomultak előre. Október 30-án ezen a vonalon zajlott le a schwechati ütközet. A csatában összesen 23 század régi, 1 új (Hunyadi) huszárszázad és 4 század önkéntes alkotta a magyar lovasságot. A kilenc magyar dandár közül ötnek a parancsnoka is huszártiszt volt. A Windisch-Grätz tábornagy vezette cs. kir. hadsereg összesen 67 könnyű- és nehézlovassági századdal rendelkezett, s ebből 49 századot a magyar sereg ellen vetettek be. A csatában jelentősebb lovassági összecsapásra nem került sor, a küzdelmet a két fél tüzérsége és gyalogsága döntötte el. A magyar balszárnyat vezénylő Répásy Mihály ezredes a parancsnoksága alatt összpontosított lovassággal némileg elkésett a támadás során, de e késésnek köszönhetően az ellenséges lovasság nem tudott a magyar csapatok hátába kerülni. A visszavonulás során Répásy sikeresen verte vissza az ellenség bekerítő mozdulatát. A Sándor-huszárok közül kitüntette magát Steindl Ferenc hadnagy, aki élete veszélyeztetésével mentette meg a sereg pénztárkocsiját. Szintén ő szedette fel, rakatta kocsira és szállíttatta Pozsonyba a visszavonuló gyalogság által elhajigált fegyverek egy részét. Jelics József, a Württemberg-huszárok századosa egy, a tüzérek által odahagyott leszerelt (tehát mozgásképtelenné tett) ágyút „gyors s célszerű rendelkezése által” mentett meg a magyar sereg számára. 1848 novemberében a Nyugat-Dunántúlon és a Felvidék nyugati részén két jelentősebb magyar erő állomásozott. A Kis-Kárpátokban található nádasi szorostól a Fertő tó délnyugati szegélyéig Görgei Artúr vezérőrnagy, maga is volt huszártiszt, feldunai hadserege állomásozott. E hadsereg létszáma jelentős ingadozást mutatott. 1848. október végén kb. 27 000, november elejétől végéig 25 000, december közepén 30 000 főt számlált. 947
