Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Somogyi Győző: Radetzky és a Radetzky-huszárok
rangban. Az osztrák fősereg Ulm melletti veresége miatt a sikeres itáliai hadseregnek is vissza kellett vonulnia Bécs védelmére. E visszavonulás során Radetzky olyan lovas teljesítményt nyújtott, aminek az európai hadtörténetben nincs páija. 1805 novemberében az itáliai Codroipóból a stájerországi Leibnitzbe száguldott. 96 óra alatt a szlovén Alpokon át 321 kilométert lovagolt az ezred. Csak egyéni távlovaglóktól ismerünk hasonló teljesítményt, nagy csapategységtől nem. Itália ekkor elveszett a Monarchia számára; az Olasz Királyság a Rajnai Szövetségbe kényszerített Németországhoz Ijasonlóan Napóleon birodalmának része lett. 1809-ben Ausztria egyedül, szövetségesek nélkül szállt szembe ezzel a birodalommal, sikertelenül. Radetzky ekkor Bajorországban volt dandárparancsnok. Az eggmühli vereség után sikeres utóvédcsatát vívott Neumarktnál, és véres közelharcba keveredett Ebelsbergnél és Welsnél. Utóbbiért kapta a Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét és az altábornagyi (Feldmarschalleutenant) rangot. Az 1809. június 5-6-i döntő wagrami csatában ugyancsak dandárparancsnokként vett részt. Az 5. huszárezred megszokott hadszínterén kezdte a hadjáratot, János főhercegnek az olasz királyságra támadó hadtestében. Vitézül verekedtek Pordenone és Sadie mellett és a Piave folyónál. A fősereg veresége miatt a sikeres déli hadjáratot félbe kellett szakítani. A Frimont-hadosztály, benne az Ott-huszárok június 1-jén Magyarország területére vonultak vissza. Körmend-Jánosháza útvonalon. Június 11—13-án utóvédharcot vívtak Karakónál, Borsosgyőmél, Takácsinál és Ménfőnél. János főherceg csapatai Győrnél ütköztek meg a franciákkal, és ebben a csatában az Ott-huszárok 6 százada 1809. június 14-én a Mecséry-lovashadosztály Gosztonyi-lo- vasdandárában a balszárnyon állt fel. A francia Montbrun-lovashadosztály támadása elől Komárom várába vonultak vissza, majd a pozsonyi hídfő biztosítására rendelték őket. Innen Győr-Csorna irányába nyomultak ismét előre, de a fősereg wagrami veresége (július 5-6.) és a július 19-i fegyverszünet véget vetett a hadjáratnak. RADETZKY A CSÚCSON Az 1809-i háború megrendítette a Habsburg Birodalmat. Ferenc császár arra kényszerült, hogy leányát Napóleonhoz adja feleségül, lemondjon a német-római császári címről és megelégedjen az „Ausztria császára, Magyarország királya” címmel. Elveszítette Tirolt, Lombardiát, Szlovéniát és Dalmáciát. Napóleon átszabta Európa térképét. Hatalma látszólag teljes: fején a császári korona, a nemzetek francia alattvalók, vagy megvert szövetségesek. Ám éppen az 1809-es háború idején állt be döntő fordulat az európai népek szívében. Berzsenyi szavaival: ,Nem te valál győző, hanem a kornak lelke: szabadság Melynek zászlóit hordta dicső sereged” A francia forradalom által felgyújtott nemzeti érzés a francia hódítók ellen fordult, és a század további történetét is meghatározta. A vereség után Ferenc császár leváltotta a korábbi hadvezetést. így került Radetzky kulcsszerepbe. Az átszervezett vezérkar főnöke lett, s mint ilyen nem csak az osztrák hadsereg újjáépítője, de a Birodalom irányításába is bele tudott szólni. Szemei már a Napóleon utáni korszakra tekintettek. A nyugati területvesztések és a Német-Római Birodalom megszűnte az új Osztrák Császárságot kelet felé fordította, és felértékelte Magyarország súlyát a Monarchián belül. A katonai szempontok azt követelték, hogy az ország alkotmányos különállását feladja, és az örökös tartományokkal egyenlő terheket viseljen. Tény, hogy a napóleoni háborúkból Magyarország szerencsésen kimaradt. 927
