Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Somogyi Győző: Radetzky és a Radetzky-huszárok
Csak minden 130. polgárát vitték el katonának, míg Ausztria többször is hadszíntér volt, és minden 70. lakóját besorozták. Radeztky 3 év alatt elérte, hogy 1813-ban Ausztria lakosságának 5,6%-a, a Határőrvidék 14,5%-a, és Magyarország lakóinak 2,6%-a, összesen 580 000 ember viselte a császár egyenruháját. A távlati cél: a teljes Duna-me- dence és a Balkán megszerzése, a török kiszorítása Európából Bécs irányításával, Lengyelország helyreállítása Oroszország ellenében. A közelebbi cél: Napóleon legyőzése. RADETZKY-HUSZÁROK E nagy hadseregépítő munkával egybefonódik az 5. huszárezred és Radetzky tábornok sorsa. 1809-ben I. Ferenc császár neki ajándékozta az ezredet. Az ezredtulajdonos ebben a korban tiszteletbeli cím, amelyet az uralkodók egymásnak vagy főrangú híveiknek adományoztak. Az ezred tulajdonosa nevét viseli, megünnepli annak neve napját, zászlóján viseli címerét vagy színeit. A tulajdonos joga megerősíteni a tiszti kinevezéseket, és viselni az ezredesi uniformist. Ez a díszruha pl. Károly Albert szárd királynak 1831-ben 4090 frankjába került, ezen kívül minden tisztnek a díszszemle alkalmából egy-egy díszszablyát ajándékozott. A külföldi uralkodók - akiknek több országban volt „ezredük” - még ezeket a jelképes jogokat sem gyakorolták. Ezért az osztrák hadsereg másod-ezredtulajdonosokat állított, tényleges katonákat, akik az ezred felügyeletét a valóságban ellátták. Radetzky 1809-14 között, majd 1848-tól haláláig mint „örökös-ezredtulajdonos” mindkettőt gyakorolta, de 1814 és 1848 között is másod-ezredtulajdonos és közvetlen parancsnok, ezredünkkel a legszorosabb kapcsolatban állott. Nemcsak komolyan vette megbízatását, de különleges szeretet alakult ki ezred és tulajdonos között. A legénység „Radetzky apánkénak, öreg korában „nagyapónak” becézte. O pedig így kezdte napiparancsát 1839. augusztus 18-án: „Mint főparancsnok és ezredtulajdonosnak leírhatatlan örömömre szolgál, hogy az egész ezredet elégedettnek, szépnek és jól kiképzettnek látom...” Mikor halála után Radetzkyt a Habsburg Birodalom legnagyobb hadvezéreként ünnepelték, több ezred is versengett nevéért. De nem lehetett vitás, hogy Radetzky ezrede: az ötös huszárok. 1892-ben csak a huszártisztek és altisztek állhatták díszőrséget Bécs- ben leleplezett szobra körül. A legnépszerűbb osztrák indulót, Johann Strauss „Radetzky- Marsch”-át a hadvezetés hivatalosan is az ötödik huszárezred indulójává nyilvánította. De téijünk vissza 1809 hétköznapjaihoz. Ezredünk ekkor lett nyugat-dunántúli ezred, miután toborzókerületként három megyét jelöltek ki: Sopront, Vast és Zalát. Utóbbi ekkor Balatonalmádiig húzódott, tehát az egész Balatonfelvidék, Tapolcával és Sümeggel együtt, ide küldte újoncait. Sok dunántúli legény fejére került ekkor piros csákó, kinek önként, a verbunkost járó vidám toborzók kedvéért, kinek vármegyei sorozás útján. Az ezred törzstiszti kara ekkor a következő: Rákosi Boros Lajos ezredes, báró Lu- zsénszky Ferenc alezredes, Kákonyi Ferenc, Mattheus von Gavenda és Johann Vetter őrnagyok. 1809-1810-ben a törzs Varasdon állt, ott ahol az ezred 10 éve megalakult. 1811-ben Nagykanizsára, 1812-ben pedig Eszékre települt át. 1813-ban a parancsnok Adolf von Prochaska, alezredes Gavenda, őrnagyok Sigismund von Oppitz és Farkas Imre, első és második századosok gróf Esterházy Imre és Márfy Zsigmond. GYŐZELMEK Napóleon oroszországi veresége (1812) után a Habsburg-Monarchia elérkezettnek látta az időt arra, hogy újból felvegye a harcot a franciákkal. A fősereg Schwarzenberg 928
