Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Kedves Gyula: A szabadságharc huszárezredei
ként már március közepétől vezényelte ezrede II. hadtestben lévő 6 századát, júniustól egyúttal hadosztályparancsnok), Prihoda János alezredes (a fegyverletételig). 8. (COBURG) HUSZÁREZRED Kiegészítő kerülete a Felvidék nyugati részén volt (Pozsony, Nyitra, Trencsén), így legénysége nagyobb részt szlovákokból állt. Állomáshelye Galíciában, Zolkiew körzetében volt. Kiváló szellemről tettek tanúbizonyságot, amikor 1848. október-novemberben gyakorlatilag az egész ezred hazaszökött, legtöbbször alacsonyabb rendfokozatú tisztjei vezetésével, zárt kötelékben. Az ezred azonban újjászervezésre, kiegészítésre szorult, amivel a szökés szervezőjét, Bersek Józsefet bízták meg őrnagyi rangban. December elején egy osztályt állítottak össze (a 2. őrnagyi osztály 1. század és egy vegyes század válogatott huszárokkal s tisztekkel) Sulyok Ede őrnagy vezetésével. Bem szerveződő erdélyi hadtestéhez küldték, ahol a szabadságharc bukásáig harcolt. Különösen kitűnt az osztály Nagyszebennél március 11-én, ahol Sulyok is súlyosan megsebesült. Utóda az erdélyi osztály élén a lengyel származású Marian Skolimowsky őrnagy volt. Egyik százada részt vett a Temesköz felszabadításában. December közepén indították a harctérre az ezred harmadik harckész századát, az alakuló felvidéki hadtesthez I. őrnagyi osztály 2. század (Új Imre). Január közepén harctérre került a negyedik század, a Középponti Mozgó Seregbe (Lukáts Károly). Február folyamán további három század került Klapka hadtestéhez, márciusban ide került Lukáts százada is. Ekkor már öt század küzdött a Klapka vezette I. hadtestben, Bersek József alezredes vezénylete alatt. Különösen kitűntek huszárai Verpelétnél, február 27-én. A tavaszi hadjárat végén egy százada Bácskába került a IV. hadtesthez, a többi négy század az I. hadtestben maradt a világosi fegyverletételig, Új Imre alezredes vezénylete alatt. A IV. hadtesthez került századot júniusban egészítették ki az ezred utolsó századával, az itteni osztályt Tölgyesy József első kapitány vezényelte. A szabadságharc bukása az összpontosított délvidéki hadseregben érte ezt az osztályt. Az ezred parancsnoka a szabadságharc folyamán végig Bersek József volt. 9. (MIKLÓS) HUSZÁREZRED Kiegészítő kerülete Horvátország és Szlavónia volt, így legénységének jelentős hányadát alkották a horvátok, kisebb részben a szerbek. A szabadságharc során azonban csak magyar nemzetiségű újoncokat kaptak (novemberben 401 szabolcsi legényt), így a délszlávok aránya minimálisra csökkent. Ez az ezred is idegenben állomásozott, Prossnitz környékén, s csak júliusban tért haza Morvaországból. A tisztikar nagyobbik része követte ezredét Magyarországra, s végig is küzdötte a szabadságharcot (több mint 50 százalékuk). Jelentős katonai beosztások sorát látták el, Gáspár András pedig tábornokként hadtestparancsnok lett. A törzstisztek közül csak két őrnagy jött alakulatával. A hazatért ezred a Dráva-vonal biztosítását látta el. Közvetlenül a pákozdi csata előtt a 2. őrnagyi osztály a Roth-hadtest elleni csoportosításba került, Gáspár András első kapitány vezénylete alatt, s jelentős szerepet játszott az ellenséges hadtest foglyul ejtésében. A továbbiakban Perczel csapataival a Mura-közbe vonult, majd részt vett a móri csatában, s január elején Pesten csatlakozott az ezredhez. A többi hat század a pákozdi csata után a fel-dunai hadsereghez tartozott, Békeffy József alezredes vezénylete alatt. 916
