Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Vékony Gábor: 1910-ben született - Beszélgetés László Gyulával
kialakult az a diplomáciai fogás, hogy nem hadsereggel, hanem házasodással győzte le. Na, de visszatérve a nagyszentmiklósi kincsre, ennek egyik része tényleg a késő avar korig visszanyúló hagyományokat őriz művészetileg. A másik része pedig a Szent ístván-i Magyarország jelképeihez kapcsolódik. Én sokat dolgoztam a nagyszentmiklósi kincsen, valóban négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre rajzoltam, leírtam, fényképeztem Rácz Istvánnal, a kiváló világnagysággal, aki Helsinkiben él, és a következő érdekes dolog bontakozik ki a tényekből. Nagyszentmiklósi kincset emlegetve általában a rovásírás kérdését feszegetik, tudniillik a kincs darabjain, vagy egyes darabjain rovásírás van, méghozzá nem is csupán néhány jel, hanem szinte szövegnek tekinthető hosszabb írás is. Nos, én azt csináltam Bécsben, mikor kint voltam régen, hogy kettéosztottam a kincset. Ezeken a darabokon van rovásírás, ezeken nincs. S kiderült, hogy ez a kettéosztás nem is véletlen dolog, hanem a művészeti stílusban is elválik a kettő. Az egyik részben mindenből három darab volt, a másikban mindenből négy darab volt. Az egyik része, az erősen a késő avar, onugor idők felé vonzott, a másik része, ahogy említettem, István király kora felé. Én most nem beszélek arról, mert nem tudok arról beszélni, hogy vajon kié volt a kincs, Ajtonyé-e, vagy másé, de kétségkívül fejedelmi kincs volt, és nem véletlen ez a kettéosztás. Dienes István barátom hívta fel a figyelmet, hogy a mongol kán udvarában a nagy ünnepi fogadásokkor négyféle italt tálaltak fel a vendégeknek. Ugyanezt látjuk Mátyás király udvarában is, négyféle itallal látták el a vendégeket. Tehát a négyes felosztásnak meg lett volna a megfelelője. A hármas, az föltehetőleg a hölgyeké volt, a királynéé, vagy a kagánnéé, vagy Kánnéé, mit tudom én, hogy hogy hívták, de nyilvánvaló, hogy az inkább a női étkészlet felé húzott. Tehát én kettéosztottam a nagyszentmiklósi kincset egy korábbi idők hagyományait őrző, tehát feltehetőleg helyi fejedelemasszonyi, és a későbbi időkre jellemző fejedelmi kincsre. Ezt a felosztást nem nagyon fogadják el, de hát nem tehetek róla, mert ezt mutatják a leletek. Én nem költöttem bele semmi újat, hanem csak magától kettéválik a kincs. Na most itt persze alapvető dolog lenne a kincs rovásainak a megfejtése. Szerintem itt helytelen alapból indultak ki, mert a női-kincsen van görög betűs török nyelvű felirat, ahol két név szerepel, ... Bujla és Butául zsupán Igen. Most ezt a két nevet keresték a rovásos készletben is. De hogyha a kettő két időre, két kultúrkörre jellemző, akkor helytelen módszertanilag itt keresni. Na most a kincs első része, a fejedelemasszonyé. Az nemcsak kelet felé nyit kaput, hanem visszafele időben egész a mezopotámiai művészetig. Kádár Zoltán dolgozta fel - ő a történeti állattannak kitűnő ismerője -, hogy az ábrázolások egy része olyan keverék-lényeket mutat, amelyek a mezopotámiai, Krisztus előtt 1500-2000-3000 időkig mennek vissza. Öröklődtek lassan nyilván a sztyeppén. Ez látszólag lehetőséget ad arra, hogy az ábrázolásokat magyarázzuk. De csak látszólag. Mert nem biztos, hogy az ábrázolás sémájával annak a tartalma is átkerül az új helyre. Ezt éppen az avar, a késő avar korban látjuk, ahol elég sok görög mitológiai jelenséget tapasztalunk. Tengeri szörnyön lovagló nereidák, oroszlánnal küzdő - ez esetleg Sámson - férfialak s a többi. Ezt csinálják, de nem biztos, hogy a hozzá kapcsolódó mondák is átmentek. Tehát nagyon vigyázni kell, amikor a nagyszentmiklósi kincs leghíresebb korsójának, a második számú korsónak négy ábrázolását magyarázzuk. Hogy a győztes fejedelem, állatküzdelem, az égberagadási küzdelem, esetleg párosodási jelenet, és ... — ... A megistenült fejedelem. Igen! Szóval nyilvánvaló, hogy itt valami összefüggő, nagy mítosz ábrázolásáról van szó. De hogy ez mi, azt mindenki úgy magyarázza, ahogy neki jólesik. Sajnos ez mindig kísért, hogy ragyogó ábrázolásmagyarázatokat találunk, csak egy nem biztos, 80
