Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Molnár Miklós: Egy női Faust szomorú széphistóriája
meneküljön az emésztő unalom és csömör, vagy ahogy akkoriban mondták: a spleen elől. 1832 decemberében Le Vayer márkinénál érintette meg először a „hírhedett zenész” delejes vonzása, az egész életére szóló „Liszt-mánia”. Szenvedélyes szerelem, titkos viszony szövődik közöttük. Midőn Marie elveszíti idősebbik lányát, a hatéves Louise-t, és teherbe esik Liszttől, elhatározza, hogy nyilvánosan is vállalja szerelmi kapcsolatukat, még ha ehhez szakítania kell is családjával és nagyvilági környezetével. „Majd harmincéves ez az arisztokratanő - írja Charles F. Dupéchez Marie d’Agoult emlékezéseinek és naplóinak 1990-es kiadása elé -, amikor faképnél hagy mindent, férjét, leányát, fényűző környezetét, hogy kövessen egy titokzatos és csapodár muzsikust. Am nem annyira fojtogató környezete, hanem önmaga elöl menekül... Naivan azt képzeli, hogy Liszt iránti szerelmében majd újjászülethet.” 1835 májusában — a botrány óriási — szökésszerűen elhagyja Franciaországot. Bázelbe utazik, Liszt ott csatlakozik hozzá. Egy évet Genfben töltenek, megszületik Blandine leányuk. A grófnét boldoggá teszi, hogy a világtól távol együtt élhet Franzcal és Blandine-nel — nem számolt azonban Liszt feneketlen hiúságával, siker-, sőt talp- nyaláshajhászásával, valamint azzal sem, hogy botrányos szökésük a kíváncsiskodók garmadáját szabadítja rájuk. A genfi idill gyorsan véget ér, vándorútra kelnek: visz- szatérnek Párizsba, a grófné néhány héten keresztül közös szalont visz George Sand- nal. 1837 első hónapjaiban az írónőnél vendégeskedik Nohant-ban. Nyáron Liszttel Itáliába utaznak, s ott is maradnak 1839 októberéig. Bellaggióban, Milánóban, Velencében, Genfben, Luganóban, Firenzében, Rómában, Pisában laknak. Két újabb gyermekük születik: 1837-ben Cosima, 1839-ben Daniel. Viszonyuktól hangos az akkori Európa művészeti-irodalmi világa. Marie nem kedvelte Lisztben az exhibicionista revüsztárt, a szenzációhajhász zon- goradöngetö virtuózt, aki a modern szórakoztatóipari mágusok rafinériájával teremtette meg (és zsákmányolta ki) a maga narkomán fogyasztóközönségét, megtervezve és kidolgozva minden lehetséges hatást (a zongorát például azért fordíttatta féloldalasán a közönség felé, hogy kellőképp „érvényesülhessen” Dantéra emlékeztető markáns arcéle). A grófnét kiváltképp bántották és sértették Liszt gyakori nőügyei - olyan közismert társasági asszonyokkal, mint Belgiojoso hercegnő vagy George Sand. S bár a démonian zseniális virtuóz elsősorban „arisztokrata nőkben utazott”, de azért tett néhány kitérőt parasztlányok vagy hírhedett kurtizánok, például Lola Montez vagy a Dumas által megörökített „kaméliás hölgy”, Marie Duplessis kedvéért is. Lisztnek egyre terhesebb a kapcsolat, Marie kizárólagosságra törekvése, „eszképizmusa”, s ahogy ma mondanánk: paranoiája. Midőn Liszt 1838 áprilisában magára hagyja őt Velencében, hogy Bécsbe utazva jótékonycélú koncerteket adjon a pesti árvíz károsultjainak megsegítésére, a grófné ebben csak pózolást és sikerhajhászást lát. 1839 végén elkerülhetetlennek érezték, hogy megváljanak egymástól - bár Marie reményei szerint csak átmenetileg, „hiszen a nyomában járó megnyugvás, a megoldódó anyagi és erkölcsi gondok, melyek az elválást szükségessé tették, még újraéleszthették az első szerelem parazsát” - írja Daniel Olli vier. Marie visszaköltözik Párizsba. Lassanként kibékül családjával, mely a jövedelmét biztosítja (itáliai tartózkodásuk idején is főként a grófné jövedelméből éltek). Továbbra is Liszt élettársának számít. Szalont nyit, és mert - elsősorban önképzéssel - hatalmas műveltségre tett szert, méltán fogadhatja a legkiválóbb francia és külföldi írókat, bölcselőket, szobrászokat, festőket és muzsikusokat. Daniel Stern néven cikkeket kezd publikálni a La Presse nevű lapban. Liszt eközben hatalmas európai turnéra indult, élénk köztük a levelezés, a grófné időnként csatlakozik a világhírű virtuózhoz koncertkörútjának egyes állomásain, s három nyarat (1841-től 1843-ig) együtt töltenek Nonnenwerthen, a Rajna egyik szigetén. Vitáik egyre élesednek, 1844-ben „százegyszerre” is törik a „százszor tört varázs”. Végleg szakítanak: „Liszt győzedelmes lélekkel, zsenijében megerősödve, Marie sebzett 829
