Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Ken Smith: Éva, Beszél az erdő, Chaim, a vegyész naplójából (Laky Krisztina fordításai), Párizsban Bellel a húszas években; Örökre a tiéd (Vándor Judit fordítása)

Párizsban Bellel a húszas években; Örökre a tiéd

Egyszerű trükk: vágd ki a fényképeken látható alakokat, ragaszd őket egymás mellé, exponálni már nem kell. Ily módon összeboronálhatod azokat, akik ki nem állhatják egymást, egyebekben pedig lehet, hogy sohasem találkoztak. Ám ha Vidsith összepárosíthatja az egymástól évszázadnyi távolságra lévő, s századok óta különélő szerelmeseket, nekünk is legyen szabad házasságban egyesíteni a feleket. Ennyit a kollázsról, mondom. És ennyit a személyes Wanderjahrenről; már eladtam dedikált könyveimet, a volt elnök képét és a nevemre szóló állandó belépési engedélyt. A mólón két kislány énekel:

We have to write to Robert Bly About the gardens at Versailles.

Továbblépek; felettem hasas dombok, mellettem részegek és kísértetek. Gondoljunk csak Tennysonra, aki „kezét Shakespeare-en nyugtatva” halt meg. Ezt bizony retusálni kell. Közben pedig még mindig nem tudom, mihez kezdjek a gyerekkorommal, amely mintha örökre eltűnt volna a taknyos zsebkendőkkel, vállra vetett pecabotokkal együtt.

(Fordította: Vándor Judit)