Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Vékony Gábor: 1910-ben született - Beszélgetés László Gyulával
menti, legelőkben gazdag területen vannak Árpád magyarjai, és a földművelésre alkalmas területen vannak az onugorok. Tehát hiába mutatja a kis térkép, hogy egymás mellett vannak, nem voltak ugyanazok. Újabban pedig, a Kis-Balaton mellett Vörsön, a vörsi kései avar temetőben, ott találtak egy teljesen beletemetkező, Árpád magyarjai sírjainak sorozatát*. Tehát a késő avarok megérték a honfoglalást. Mert ez is egy babona volt a történészeinknél, hogy a késő avarok elszlávosodtak és itt minden szláv volt. Majdnem anekdotának tűnhet, ha szégyenteljes anekdotának is, hogy az ’50-es évek legelején itt járt Tretyakov professzor, a Tretyakov galériaalapító nagy arisztokrata családnak egy késői leszármazottja, egyetemi tanár, régész. És a magyar régészek java része - szégyellem elmondani, de így volt - körüludvarolta, hogy itt mindenki szláv volt, amikor Arpádék bejöttek. S Tretyakov nagyon higgadtan azt mondta, hogy „Uraim bocsássanak meg, valamit nem értek”. „Mit, mit, mit?” „Akkor miért nem beszélünk mi most szlávul egymással?” Tökéletesen igaza van! Mert ha igaz is mondjuk, tegyük fel, hogy igaz teljes egészében a besenyőktől elszenvedett nagy vereség, akkor igaza van Illyés Gyulának, hogy ide csupa asszonyát vesztett férfi meg suhanc hadserege tört be, itt nősültek meg. Megnősültek? A gyerekek az anyjuk nyelvét beszélték. Milyen nyelven beszélünk ma? Magyarul. Tehát itt is kiderül a kettős honfoglalásnak a komoly meggondolásra érdemes volta. Én nem értem a kutatóinkat. Azt megértem, hogy elutasítják, de ahogy elutasítják, érvek nélkül, azt nem értem meg! Ez érzelmi dolog, ehhez nem tudok hozzászólni. Ellened szokták vetni azt is a Kniezsa-féle térképpel kapcsolatban, hogy Kniezsa főként a XIII. századi adatokat használt. Ez valóban így van, hiszen okleveles gyakorlatunk a XIII. századtól bőségesebb, annak ellenére, hogy vannak XI. századi okleveleink is. Dehát amikor a Kniezsa megcsinálta ezt a térképet, akkor ez a térkép a XI. századi rekonstrukcióhoz jó volt. Arra úgy látszik már kevésbé lenne jó, hogy az avar kori népességgel valamilyen formában összekössük ezt a magyar településterületet. Igen. Én ismerem mind a két ellenérvet, mind a két ellenérv komoly. Ezeket komolyan meg kell vizsgálnunk, mert ha kétségkívül a honfoglalás kori helynevek mai napig is fennmaradtak, akkor talán nem sorsdöntő ellenérv, hogy a XIII. században meglévőket 200 évvel korábban is feltételezzük, hogy megvan. De. Itt minden, ami na- gyon-nagyon komoly, és eddig elhallgatott ellenérv, Csallány Dezső, akivel én sokat vitatkoztam, régész volt, csinált egy statisztikát. Abból indulva ki nyilván, hogy a helyneveket, akik adták, vagy akikről adták, azoknak ott kellett élniük. Hát száz kilométerről nem adnak helynevet. Na most, ö megvizsgálta a kétségkívül magyarnak tartott hét törzs nevének a faluneveit. Tehát a Kér, Keszi, Megyer, Nyék s a többi. És azt találta, hogy hatvan esetben e falunevek közvetlen közelében, öt kilométeren belül, késő avar, onugor temetők vannak, méghozzá nagy lélekszámúak, de egyetlenegy Árpád magyarjai temetője nincs. Ha tehát fölvetjük a kérdést, hogy akkor kik adták a helyneveket, akkor azt kell mondanunk, hogy az első honfoglalás népei. De akkor ezek szerint, a constantinosi tudósítás nem Árpád magyarjainak az idejére vonatkozik, hanem korábbra. Vagyis a törzseink azok avar törzsek lehettek, avar kori törzsek, és ez magyarázná meg, hogy a magyar krónikák semmit nem tudnak a törzsekről. Semmit. Egy szót se. Hét vezérről tudnak. De hét törzsről nem. De mindegy, ezek az ellenérvek komolyak, főként újabban Szeged felől, Kristó Gyuláéktól indul ki az a feltevés, hogy a korai magyar település kisebb volt, és később terebélyesedett a Kárpátok fele. Lehet. Meg kell vizsgálni. Tudjuk azt, hogy Kézai Simon az 1280-as évek elején, tehát 1282 és 1285 között * Lásd Életünk 1992. 8-9. szám. 77
