Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Határ Győző: Életút 3.

polémia se - s azon meg, hogy én oly őszinte hévvel, „meggyőződésből” rikácsolok Kádárék ellen az éteren, egy kissé még mulattak is. Már eléggé elangolosodtak ahhoz, hogy fölényesen és felülről nézzék Kisközép-Európa gondját-baját, fájdalmait, és nemigen foglalkoztatta őket (tán fel se fogták volna), hogy a hetibéres skribler nem rutinból, hanem a szíve szerint úja, amit ír. Amúgy is, sokuknál roppant könnyen átkristályosult a vélemény Kádárékról, a kripto-baloldaliak szolgálatkészen hajlottak arra, hogy Kádárban második „Deák Ferencet” lássanak, aki eljárta a Kiegyezés hópakját - hamarabb, semmint hogy a gondolat kísérteni kezdett volna a Honban. Azok, akik a kinnrekedt, volt Horthy-kormány diplomatáiból rekrutálódtak a rádiónál, mint L. Géza, akkori főnökhelyettes vagy Teles Péter (T. Ede, a szobrász unokaöccse), jobbára kiégett lelkek voltak, nem csodálkoztak semmin, nem érdekelte őket semmi. A kripto-baloldal viszont azonnal átlátta a „tito- izálás” üdvös voltát és magáévá tette az „új vonalat”, s amúgy is megszokhatta - ha nem is a brosúrákból tanulta meg -, hogy „szakaszról szakaszra” élünk (soha nem is képzelték másképp a történelem „mozgását”, mint „szakaszról szakaszra” - mintha a történelem egyéb se lett volna, mint Peer Gynt hagymája: héjról héjra fejtve, míg el nem fogy egészen és magja nincs).

Minderről megvolt a maga lesújtó véleménye Urbán Györgynek, aki eredetileg (még a diplomatikusan szűkszavú, semmitmondóan mitsemmondó L. Géza előtt) a főnök helyettese volt, de személyi ellentétek miatt megvált a Korporációtól és elevezett más, izgalmasabb vizekre KL Személyi ellentétek, mondod? Mi úgy hallottuk, hogy a darázsfészek Szabad Európával ellentétben az angol rádió maga volt a szent egyetértés paradicsoma Igen, eleinte. Kétségkívül. Már nem emlékszem: azt hiszem, összeveszett Rentoul Ferivel (akinek a titkárnőjét vette feleségül); ráfogták, hogy ameri- kázik, meg hogy el-elfelejt bejönni. így volt, nem így, bánja a manó: soha rokonszenvesebb iskolakerülőt! Ahogy (az angol szólásmondás szerint) „gazdag ember ezüstkanállal a szájában” - nekem a szerelemember abszolúcióval a hímvesszője körül születik és basta. Ott lakott az én környékemen s akar- va-akaratlan tanúja voltam életrendjének: szoknyabolond volt éperdument, az önfeledt-fékezhetetlen fajtából s vesztére, a Hampstead Heath-en, ahol fészkelt, ablakai nyugaton a kórházra, keleten az ápolónőképző intézetre néztek, s ha a fiatal, viháncoló széplánysereg a ligeten átvágott a kórház felé menet, hát meg nem állhatta, hogy le ne szaladjon s meg ne kísértse a novíciák közül azt, amelyik a legőzikébbképű volt. így hát (akkoriban) mindig volt közös témánk és mindig azzal kezdtük, hogy témánál vagyunk. De ez a szatírkorszak is elmúlik, kinél később, kinél hamarabb; Urbán György mint nemzetközi újságíró és mint szovjetológus ismertté vált az óceán mindkét partján, és ha hozzáveszem, hogy 1984-től 87-ig a Szabad Európa Rádió igazgatója volt, hát alighanem többre vitte, mint Rentoul Feri, aki eltávolította a BBC-től s ezzel szerencséje kovácsa volt. Urbán könyve 56-ról (NINETEEN DAYS, 1957) a forradalom rádiós krónikája, inkább kompiláció; mindig is nehezen írt s inkább mint Symposionok szerkesztője, kongresszusok szerve- zője-és felszólalója volt kiváló. Mindmáig kedves jó barátom, briliáns elme, világjáró s leváltása a SZER éléről gesztus volt az oroszok felé, a hidegháború felszámolása küszöbén. Még sokszor felbukkant a BBC-nél — Rentoul Feri

802