Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Határ Győző: Életút 3.
sem éri a földet, még próbaidősnek se válsz be és véglegesítésről ne is álmodj: én véleményezem. Minden napra! Egy tojás! Ez nem különmunka, ez becsületbeli kötelesség, nem kívánhatod, hogy mert írod, azon a címen az adásról elmaradozhatsz. Atyailag pártfogollak benneteket, de előttem egyik műsorsegéd olyan, mint a másik. KL Ilyen goromba pokróc volt az a hogyishívják főnököd...?! Rentoul Feri? Ugyan dehogy! Szemével hunyorgott hozzá és tréfának szánta. Akkoriban még olyan kacifántos szerződés-formulákat írattak alá az emberrel, amelynek angol szövege 150 éve használatos, megmerevedett hagyomány. „Fogadom, hogy éjt-nap, minden percemben a Korporációért élek-halok, Neki dolgozom, se magamnak, se másnak, se senkinek, se nyíltan, se titokban: soha. Ami eszembe jut, az a Korporációt illeti még mielőtt felötlött volna, már akkor stb. stb.” Kacagtató szöveg volt, amelynek az volt a hátulütője, hogy jóllehet senki sem vette komolyan, bármikor ellened fordíthatták. így azután nekem éveken át a legapróbb cikk, egy vers, egy szösszenet publikálásához írásbeli engedélyt kellett kérnem a Rádiókorporációtól. Egyébiránt közszájon forgó szólásmondás volt, hogy csak bekerülni nehéz; utána ha a fejed tetejére állsz, akkor se kergetnek el. R. Feri szerette megjátszani a jutási őrmestert; de ha egyszer érvényre juttatta-és elismertette felsőbbségét, a kenyeredre kenhetted, mint a vajat. Még az én időm előtt történt, és én csak szájhagyományból ismerem Csé történetét, akit az első időkben (tán olasz- országi nehézségeit kihasználva) Feri annyira „megalázott-megkínzott”, hogy ríva fakadt; de csakhamar, szervilis, udvarló-gazsuláló természetével úgy behízelegte magát, hogy a legjobb barátok lettek: a főnök megtanulta tisztelni benne az írófejedelmet, az író meg respektálta benne a múltbéli olimpikont KL Olimpikont...?! Igen, elmondom azt is. Ferinél lelki szükség volt, hogy időről időre jutasi- őrmesterkedjen, pattogjon-parancsolgasson. Minden, titokban szerfölött szentimentális, puha lélek ilyen: fél emfátiás rohamaitól és a leckéztető hanggal felvértezve - önmaga ellágyulásai ellen védekezik. S nemcsak hogy született charmeur volt, de bámulatosan művelt, olvasott, zeneértő és nyelveket beszélő. írni ritkán írt kommentárt, hacsak nem valami dörgedelmes napi eseményhez s ilyenkor a „nehéz szüléshez” bezárkózott, mert vénája nem volt; ám az osztályocska eladminisztrálását fölényes könnyedséggel végezte. Jogot végzett, sokszor úgy érezte, többre hivatott s ezért néha rajtakaphattad, amint nosztalgikus búskomolysággal a semmibe bámul. Nosztalgiája éppúgy szólhatott a jövőnek, hogy a rádió belső ranglétráján meddig mászhat fel - mint a dicsőséges múltnak, amikor még a magyar olimpiai vívócsapat egyik tartaléka volt és Garzó Ferenc néven, velük, beutazta a világot. KL És fő-főnököd, Tarján György: ő is? Vívott vagy jéghokizott? Vízipólózott vagy bridzsezett...?! Elkaptam szavad gunyoros élét, nem tévesztette el rám a hatását. Lorcsikám, egyszer-és mindenkorra. Kivétel nélkül mindenki csak mint esettanulmány érdekes és nem is szólok róla másként, csak sub specie aeternitatis. Tarján se volt akárki. Rentoul Feri 1938-ban érkezett a szigetországba, „elvegyült és kivált”, hamarosan benősült egy skót nemesi családba, melynek felvette nevét s ő maga erősen elangolosodott. Tán azokban az exkluzív klubokban, ahol angol baráti körével érintkezett, nem emlegette származását - de gon798
