Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Határ Győző: Életút 3.

a garast Kádárék mellett, zengje el Féja Géza a boldog Kádár-jelent és a fényes Kádár-jövőt; s ezt azok követelik tőle, akik a Tiszazug helyett egész Magyarországból viharsarkot csináltak - ezért hasadt meg a Kossuth-szobor talpazata---A teljes szöveget megtaláld RÓLUNK SZÓL A TÖRTÉNET című háromkötetes munkám, AZ IGE IGÉZETÉBEN című harmadik kötetében [(134) „Miért hasadt meg”, 7 old.]. Ennyiből is láthatod, milyen haragos fórmedvény volt, írója súlyos dárdájával nekiront a Kádár-színekben küzdő Holubárnak és kiüti a nyeregből. Bátortalanul bekopogtattam vele főnökömhöz. A főnök, Rentoul Ferenc, felkapta és bevitte a fő-főnökhöz, Tarján Györgyhöz, aki hat közép-európai osztály admirálisa volt; majd átadták Ősének, betekintésre és más szénior kollégáknak, Veress Lászlónak, Iványi-Grünwald Bélának, lát- tamozásra. S ez volt a vesztem. Szalagra olvastam az egészet. Még aznap délután abban a kitüntetésben volt részem, hogy a fő-főnök velem kávézott. Hangja bársonyos volt, előzékenysége megvesztegető.

— Süteményt? Még? Egy kaszinótojást? Nos, hogy a tárgyra térjek. Ez a te kis megjárja-írásod, ez a te kis fullánkos polémiád másoknak is tetszett és nekem sincs kifogásom ellene, hogy ezentúl minden héten, kétszer-három- szor, hasonló polémiákkal jelentkezzél, figyeld a magyar lapokat. Ha a rádióban nincs idő rá, otthon is megírhatod. Nem igényeljük, hiszen megvannak a magunk központi polémiaíróink; de neked elnézzük, hogy üres óráidban ilyeneket írsz, beolvasnivalónak.

KL És te, persze, elkezdted írni polémiáidat és szarvat akasztottál a

Kádár-sajtóval. Mennyit írtál és meddig írtad ezt?

„Elkezdtem”...?! Lorcsikám: a nyakamba szakadt. Öt évig írkáltam megszakítás nélkül; ha megvolna, kötetekre menő anyag kitelnék belőle, melynek tán meg is lett volna a kordokumentum-értéke; de jómagam efemeriádának tartottam, a rádió pedig a másolatokat eldobálta*. Ha lankadni kezdtem, a főnököm becitáltatott az irodájába, ahol fülön fogott és miheztartás végett ilyen zengzeteket sugdosott a fülembe, halk szavú nyomatékossága máig visszacseng:- Nézd, barátocskám. Hogy te odahaza mi voltál meg hogy ki-vagy-mi- vagy, az nekünk smafu. Ne képzeld, barátocskám, hogy a szép szemedért tartunk itt. Minden napra egy tojás. Mert ha nem, úgy repülsz, hogy a lábad

* Hogy mennyire torkig voltam vele s hajnalórán milyen nekikeseredetten bámultam a sötétbe a BBC alagsori hálótermében - hogy hát hiszen nem írónak szerződtem el, hanem harmadrangú firkásznak - arról, jut eszembe, 1960-ban írtam is egy nyolcsorost, SKRIBLER címmel, melyet Tarján Györgynek ajánlottam skribler vagyok skribler lettem újra ide mulatott az Isten ujja írkálhatom immár szakadásig - aki hallja füle-farka vásik s (üle-farkát csóválja konyultan Mely leckéből jaj be megtanultam: mint a majom örül a fülének nem örül úgy farkának ez ének

(HAJSZÁLHÍD, 534. o.)

797