Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Szilassy Sándor: Jegyzetek a két világháború történéseihez
ták a roosevelti kooperációs politikát. Ha a jelenlegi irányzat folytatódik, együttműködésünknek vége szakad.” Hopkins szerint az amerikai közvélemény pálfordulásának az elfoglalt területeken tapasztalt szovjet elnyomás volt az oka. Hozzátette Hopkins, hogy Truman elnök aggódott a helyzet rosszabbodása miatt, és hogy szeretné folytatni az oroszok iránti barátság politikáját, de azt is megjegyezte, hogy az Egyesült Államok érdekei most már világméretűek, és többé nem korlátozódnak az amerikai kontinensre és a Csendes-óceánra. Truman üzenete szerint az Egyesült Államokat kellemetlenül érintette, hogy a Lengyelországra vonatkozó jaltai megegyezést nem sikerült betartatni. Sztálin azt válaszolta, hogy a lengyel kérdés megoldatlanságának az az oka, hogy a Szovjetunió és Amerika [velük szemben] barátságos Lengyelországot akart létesíteni, de a britek az egészségügyi övezet (cordon sanitaire) rendszerét akarták újjáéleszteni a szovjet határok mentén. Ezután Sztálin arra mutatott rá, hogy azért ellenezte Argentína meghívását az Egyesült Nemzetek San Franciscó-i alakuló ülésére, mert ez az ország nem üzent hadat időben Németországnak, így a meghívás korábbi háromhatalmi megegyezésbe ütközött. A jóvátételi bizottságba nem lehetett volna bevonni Franciaországot, mivel a jaltai zárónyilatkozat csak a három nagyhatalom részvételét írta elő. Sztálin ugyancsak bírálta a Lend-Lease segélyprogram előzetes értesítés nélküli, hirtelen megszüntetését. A döntés keresztülhúzta a szovjet gazdasági terveket. (Ez lehetett az oka, hogy Molotov külügyminiszter hatmilliárd dolláros, alacsony kamatlábú kölcsönre vonatkozó javaslatát az oroszok nem ismételték meg Potsdamban.) Sztálin megígérte, hogy a vallásszabadságot az új körülmények között biztosítani fogják a Szovjetunióban, és baráti húrokat pengetve meghívta Eisenhowert a moszkvai győzelmi ünnepségre. Hopkins azt válaszolta, hogy akkor Eisenhower az Egyesült Államokban fogja tölteni szabadságát, mire Sztálin hozzátette a meghíváshoz, hogy a tábornokot bármikor szívesen látják. A gyanakvó természetű Sztálin nem hitte el, hogy Hitler halott. Azt mondta Hop- kinsnak, hogy bizonyára valahol rejtőzködik. Szovjet orvosok úgy vélték, hogy megtalálták Göbbels és Hitler sofőrje holttestét, de ő (Sztálin) továbbra is kételkedett abban, hogy Göbbels valóban meghalt. Az öngyilkosságok és az állítólagos temetések históriáját igen kétségesnek találta. Joseph E. Davies nagykövet 1945. június 12-én küldte el Trumannak a Churchill- lel tartott megbeszéléseiről készült beszámolót.2 Churchillt láthatóan felháborította az amerikai elnök üzenete, ami szerint az ő távollétében szeretett volna először találkozni Sztálinnal Potsdamban. Az indokolásnak az volt a lényege, hogy Churchill előző konferenciákról jól ismerte Sztálint, ő (Truman) viszont még nem tárgyalt vele. Az angol miniszterelnök kijelentette, hogy „nem kíván részt venni olyan konferencián, amely az elnök és a marsall megbeszéléseinek [csupán] a folytatása lenne”. Franciaországgal és De Gaulle-lal szemben keserűséget érzett Churchill, Tito pedig még inkább elkeserítette. Azt mondta, hogy Tito Moszkva bábja, és teljesen megbízhatatlan ember. Az oroszok szószegése miatt nem jött létre 50-50 százalékos együttműködés Jugoszláviában, sem pedig 80-20 arányú Bulgáriában vagy Romániában. Churchill szerint az elfoglalt területeken a szovjet hadsereg Gestapo módszereket vezetett be. „Acélfüggöny gördült le” a felszabadított keleti területek határain, és az oroszok hírzárlatot vezettek be, annak dacára, hogy Sztálin szavát adta arra, hogy nem volt szándékában Európát kommunizálni. (A „vasfüggöny” szót egyébként Göbbels használta először a Das Reich 1945. február 24-i számában megjelent cikkében, de erről Churchillnek aligha lehetett tudomása.) Az amerikai csapatok visszavonását Churchill a szerencsétlenséggel való kacérkodásnak minősítette, megjegyezve azt is, hogy országa nemegyszer kitartott kontinentális elnyomó rendszerek és diktátorok ellen egyedül vagy szövetséges erők rugójaként. „Anglia nem jelentéktelen tényező a 748
