Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? (tanulmány)
nem kételkedik senki abban, hogy Szkítiából jöttek (származnak), a nevüket illetően azonban egyet nem lehet tudni, egyrészről ugyanis azt mondják, hogy a hunok és az avarok keverék-neve, mások viszont valami mást gondoltak ki. Az igazsághoz azonban sokkal közelebb áll az, hogy a magyarok neve a Juh- raból származik83. A XVII. században, általában, a Herberstein-je- lentésnek nem tulajdonítottak semmiféle jelentőséget. Johann Weichard Valvasor például mindössze megemlíti, mondván „von Herberstein úr, Gangui- nusszal és Mechoviusszal megegyezően azt jelenti, hogy az Északi-sark és a Jeges-tenger felé van Per- mia országa, amelynek közelében van Juguria, melynek lakói egykor még a magyarokkal azonos nyelvet beszéltek.84 Mivel ezután Rubruquis és Piano adatait elemzi, nyilvánvalóan Baskíriára gondolt. Bár Johann Tröstler 1666-ban készített néhány szóegyeztetést a magyar, a finn és más finnugor nyelvek között85, amiképpen J. W. Valvasor, úgy más szerzők sem gondoltak a magyarok eredetét illetően semmiféle finn vagy vogul kapcsolatra.85 A finnug- risták állítása szerint „a kiszélesedő látóhatárt egyre több olyan munka jelzi, melyeket a finnugor nyelvhasonlítás és a finnugor népek kutatása történetében előkelő hely illet meg, mindenekelőtt Philip Johan Strahlenberg”87 említendő. A poltavai csatában 1709-ben orosz fogságba esett Strahlenberg kapitány igyekezett hasznosan eltölteni hadifogságának 13 esztendejét. Egyrészt sok feljegyzést készített — bár kézirata, útban Szibériából Moszkvába, elveszett88 -, másrészt könyvekből is gyűjtött adatokat89. Első munkája, a Prodromus 1726-ban jelent meg, de csak négy évre rá tudta elkészíteni fő művét, amelynek már maga a címe is sokatmondó: Európa és Ázsia északi és keleti része, és ennyiben az egész cfíosz birodalom, Szibériával és nagy Tatárországgal együtt, az ókori és újabb kori történeti-földrajzi leírása, sok más ismeretlen híradással bemutatva és még soha napfényre nem került Tabula Polyglottaval (kiegészítve) a tatár népek harminckétféle nyelvéről, egy kalmük szótárra], de különösen egy nagy és helyes térképpel a nevezett országokról, és egyéb különböző rézmetszetekkel az ázsiai oldal ókorára vonatkozóan. Az Oroszországban töltött svéd hadifogság alkalmával saját gondos utánjárásával és további utazásokból összegyűjtötte és elkészítette Ph. J. von Strahlenberg.90 Erre a 436 + 16 oldalas B/5-Ós formátumú könyvre érdemes nagyon ügyelni, mert egyrészt jól leleplezhetek a finnugristák mesterkedései, súlyos pontatlanságai, másrészt kiderül, midacht. Eb ist aber der warheit vil gemäßer das Ungaren nam kommen von Juhra haer. Moscoviter... Baßerl, 1567. 240. 84 In der Relation des Herrn von Her- bersteines, ingleichen beim Ganguino und Mechovio wird gemeldet, es lige am euf- fersten Nord-Eck gegen dem Eis-Meer zu das Land Permia und nahe dabei Juguria, dessen Einwohner doch damals mit den Ungarn einerlei Sprache geredt. - J. W. Valvasor. Die Ehre dess Herzogtums Crain. Laibach, 1689. H. 23. A Jeges-tenger mások művében is felbukkan. Például Joannes Cuspinianus: De caesaribus atque imperatoribus romanis opus insigne. Francofurti 1601.144. oldalán ezt írja: quo tempore Ugri, qui Hunni dicuntur, glaciális Óceáni accolae, querendo sedes Pan- nonias ingressi Bunt. A Valvasor által említett Mathias Mechovius.lengyelesen Ma- ciej Miechivita avagy Mathias de Mechow (1456-1523), aki négy könyvben megírta a „Chronica Polonorum’-ot (Krakkó 1521), 1517-ben kiadta a Tractatus de duabus Sarmatiis Asiana et Europiana et de con- tentiB in eis c. munkáját s ebben megemlíti Juharia-t, illetve a juhárokat, mondván, hogy az Északi-tenger mellett (iuxta oce- anum septentrionis) Szkítia legészakibb és leghidegebb földje (Juhra terra scythie septentrionalissima et frigidissima) Juha- ria, a juhárok pedig lemészárolták Pannónia szláv lakóit, így a krakkói kanonok, (Juhri slavos incolas Pannonié trucida- runt), majd tesz néhány megjegyzést, legelőbb is azt, hogy a juhárok Szkítiából származnak, onnan jöttek el (Accipe primo quod Juhri a Juhra régióné Scithie de qua oriundi exiverunt), másodjára, hogy a csehek, a lengyelek és más szlávok hugri-nak hungarinak hívják őket s végül, hogy a szkítiai Juharia-ban a juhárok nem művelnek szántóföldeket (a Bohemis, Eolonis et Slavis hungri appellantur...tandem hungari dicti sunt. Uhri in Juhra Scithie non colunt agros). Mintegy magyarázatként szerepel, hogy Juhra a magas, járhatatlan hegyekig teljed (Juhra septentrionalissima est absque altissimis et inac- cessibilibus montibus). Egyetlen szó sincs tehát vogulokról és osztyákokról! 85 Johann Tröstler. Das Alt und Neu Teutsche Dacia. Vienna, 1666. 86 Példának említem meg I. N. J. De origo gentis Regni Hungarici, moderante Io. Schmidelio, Lips. Ph. M. dissertatio philologica Joannis Ambrosii, Gunsino- Hungari. Jenae 1659. 87 Hajdú Péter Finnugor népek és nyelvek. Bp., 1962. 10. 88 Das Nord- und Östliche Theil... 55. old. 89 Nicolaus Wittsen: Het Noord-en Oos- ter-gedeelte van Asia en Europa. — Az amszterdami polgármester (!) munkáinak egy 1785. évi kiadásából bőven idézget Zsi- rai Miklós, Jugria. Bp., 1985. 64-65-74., örvendezik is Wittsen „nagyszabású művének” adatain, noha - tisztesség ne essék szólván - a zavaros következetlenségeit Bem hallgatja el. Witsen: Nord en Oost Tartarye c. munkája 776. oldalán ezt írta: ex provincia Jugaria, quae Magno Duci Moscoviae párét, exierint, séd loquntur lingua ab8tru8a. 90 Das Nord- und Östliche Theil von Europa und Asia, in so weit solches das 724
