Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? (tanulmány)
Emberi jellemére jó fényt vet, hogy I. Solinus vagy Solon volt az a „tréfás tanácsos”, aki Werander Se- verust egyszerűen megölette.53 Nos, hát mennyi hitele lehet ennek a férfiúnak? Munkájában végre fény derül arra is, honnan vették a kompilátorok a „Cosmographia” című művet? Pomponius Méla könyvének címe ez,54 amelyet Solinus magyarázatokkal látott el.55 Sem Plinius, sem Pomponius természetesen nem ismerte a hungaro- rusokat, ők csak Szkítiáról tudnak, arról is csak közhelyeket,56 az azonban kiderül, hogy C. I. Solinus valóban járt a Don folyónál, sőt ismerte már Sigis- mundus Herberstein (1517) adatait is.57 így már tisztul a kép és megállapíthatjuk, hogy II. Pius adatai, éppen úgy, mint kivonatos másolásai,58 nagyon csekély értékűek, a „finnugor rokonság” tekintetében pedig használhatatlanok. S ezen az sem változtat, hogy II. Pius munkájában szereplő észrevétel belekerült Thúróczy János krónikájába is59. Minden bizonnyal C. I. Solinus, mind az ő révén II. Pius tudott arról, hogy két Magyarország volt: az egyik Európában, a másik Ázsiában, ők természetesen „Szkítiát” írtak60, olykor azonban Hungáriát is61. A székelyekkel kapcsolatosan például így írt II. Pius: igazi szkítáknak mondják ezeket a magyarokat, akiknek jámbor ősei az O-Magyarországból jöttek el62. Otrokócsi Fóris Ferenctől származik az az adat, hogy Ae. S. Piccolomini, azaz II. Pius pápa a munkáját 1454 körül írta a hunok és a magyarok régi szálláshelyeiről és vándorlásairól,63 de bírálja is őt azért, hogy a Régi Magyarországot Sylvius szerint ma Juhrának vagy Juhariának nevezik, és a Volga folyón túl, a Tanais eredetétől vagy forrásvidéké tő] északra vagy helyesebben: északra és keletre keresi64. Solinus tehát semmiképpen sem találkozhatott a Don-vidéken vogulokkal és osztyákokkal, akik 1300 tájáról már az Urálon túl, tehát Szibériában laktak65. A XIII. századi Julianus-utazások jelentései66 szolgálhattak alapul, majd a zavaros antik leírások zagyválták össze teljesen a képet. Azt egyébként maga II. Pius is elismeri, hogy „a Kelet előttünk ismeretlen”!67 A kutatók között természetesen voltak olyanok, akik észrevették a súlyos ellentmondásokat. Leghatározottabban Bendeffy László foglalt állást, és bár „veronai Anonymus”-nak nevezi C. I. Solinust, kijelenti: „ezt a forrást tehát ki kell végre emelnünk a Jugra-irodalomból és odahelyezni, ahová való: a Baskíriára vonatkozó kútfők közé.68 Azaz: szó sem lehet arról, amit a finnugristák állítanak, hogy az „ázsiai magyarok” vogulok és osztyákok volPolyhistor, rerum toto őrbe memorabilium thesaurus locupletissimus. Huic ob argu- menti similitudinem Pomponii Melae De situ Orbis. LibroB trés, fide diligentiaquae summa recognitos, adiunximus. Basiliae, 1538. A súlyos tévedést nyilván az okozta (hogy ti. Pius művének tekintették a Cos- mographiat), hogy PomponiuB és Solinus munkáit egybekötve adták ki II. Pius egyik munkájával: Pii Pont. Max. Deca- dum blondi epitome, qua omnis ab incli- nato Romanorum imperio história, quae coepit fere anno Christi quadringentesimo septimo, per mille et amplius annos, miro cómpendio, citra obscuritatem tarnen, complectitur. Basiliae, Ioann Bebelius, 1533. 56 Caput V. Scythia. Inde Asiae confi- nia, nisi ubi perpetue hyemes sedent, et intolerabilis rigor, Scythici populi inco- lunt, feré omnes etiam in unum Sagae (ti. Sakae) appellati. Pomponii, Cosmograp- hi... 219. old. 57 Solini: Polyhistor... 1538. 49. és 179. old. Megemlíti Juharia-t is, de nagyon jellemző módon „F”-fel, azaz: Fuharia! 58 Vö. 33. jegyzet. 59 „Pius római pápa is megírja a Történelmében, hogy a hunok átkelvén a me- ótiszi mocsarakon, Európába jöttek és elfoglalták a Tanaisz és a Duna közötti egész barbár világot. Ugyancsak ő mondja, hogy beszélt egy veronai származású emberrel, aki éppen napjainkban átkutatta Szkítia vidékét, és azt beszélte, hogy az Ázsiai Szkítiában, ott ahol a Tanaisz folyó ered, a Pannóniában lakó magyarokkal egy ugyanazon nyelvet beszélő emberekre bukkant.’ Thúróczy János: A magyarok krónikája. Bp., 1978. 39. 60 Duplex est Scythia, una in Asia, alia in Europa. Solini: Polyhistor. 1538. 157. 61 Solini: Polyhistor. 1538. 292. 62 Scythas veroB esse Hungaros aiunt, quorum parentes primi ab antiqua Hungária profecti fuerint. Pii II. Commentary.. 1574. 597. 63 Ae. Sylvius (Papa secundus/Pius) circa anno Domini 1454 de Hunnorum et Hungarorum antiquis sedibus, et subse- cutis migrationibu8 prodiderit. Otrokócsi Fóris Ferenc: Origines Ilungaricae; sue, liber, qua vera nationis Hungaricae origo et antiquita8, et veterum monumentis et linguis praesipuis, panduntur: Indicatio hunc ad finem fonté tum vulgarium aliquot Vocum Hungaricarum, turn aliorum multorum Nominus, in quibus sum: Scytha, Hunnus, Hungarus, Magyar, Jász, Athila, Hercules, Ister, Amazon, etc. Franequerae 1693. 261. 64 Per alteram Hungáriám, in Scythia, intelligit hie Sylvius earn, que hodie Juhra vel Juharia vocatur, ultra fluvium Volgám, in Asia. Sed ea longissime adhuc dis- tat ab ortu seu fontibus Tanais, versus Septentrionem et Orientem. Otrokócsi, Origines... 1693. 264., 269. 65 Reallexikon der Vorgeschichte. Hg. Max Ebert. Band III. Berlin 1925. 35J-4. 66 Bendeffy László: Julianus utazásának kéziratos kútfői. Bp., 1937. - Bendeffy László: Az ismeretlen Julianus. Bp., 1936. 67 Orientem nobis incognitum. Pii H. Asiae... 1531. 5. 68 Bendeffy László: A magyarság és Közép-Kelet. Bp., 1945. 282. 721
