Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Határ Győző: Életút 3.
tés terhe mellett - ezen sokat nevettem; de mielőtt elmondanám bemasíro- zásomat a BBC-be, hadd kötöm el azt a másik szálat, amibe belefogtam. Mert bizony, ha hazamentem, a sivatag fogadott, a visszhangtalan, puszta falak. KL Ez volt a Chalcot Gardens 6...V. Mesélj róla! Nincs róla sok mesélnivalóm - olyan, ami magamnak ne gyötrelmes volna. Azt hinnéd, hogy ha egyszer denevérmód felkapaszkodva a biztos állás barlangboltozatára és alálógva fejjel - utána mindjárt minden: hejehuja-dínom- dánom. De a lepusztult léleknek, amelyen birodalmat vön a romlás és megnyílnak a züllés feneketlen csábításai, a koszt-kvártély még nem vigasztalás. Mint aki a bitófa alatt azzal vigasztalja az akasztóhurokba beleálló boldogtalant, hogy holnap is van egy nap... Szabad voltam, fejest ugorhattam a szabadságba - de gyűlöltem magam; s ez a gyűlölködő önutálat megbénított. Azt láttam, hogy a BBC-hetifizetéstől még nem vet fel a pénz s noha a lakásszerződés kifejezetten tilalmazta, rákényszerültem: bevonultam a hálóba s a „legszebb”, legnagyobb szobát kiadtam az első jelentkezőnek; s hogy minden ellenem esküdött, abban is láthatod, hogy első albérlőm egy fiatal artistanő lett - másodmagával: ő meg a kobrája. KL A kobrája? Hát kígyója is volt?! Volt bizony: akkora hosszú, hogy kettő is kitelt volna belőle. A cirkuszokban, kabarékban, ahol föllépett, ő volt a „kígyós nő”, a szám: nyakára csavarta, derekára tekerte s a kobra vastag-tarka teste alól villantotta kéjes pózokban kacér idomai félmeztelenségét. Onnan tudom, hogy korlátlan potyajegyem volt hozzá - mert néha, árvaságomban, megvártam, hogy hazavigyem s utóbb már „tréning” címén odahaza is produkálta, hogy mi mindent tud ő meg a kobrája, ha szabadjára ereszti fantáziáját - nekem, mint háziúrnak, magánszám gyanánt. Néha együtt reggeliztünk, vele meg a barátnőivel, mert a baráti köre is hamar megjelent, olyik ölebestül - s hogy leültethessem őket, székekről kellett gondoskodnom. Mert a lélektelen háztulajdonos jogi személy” (valami bank) „bútorozottnak” adta ki ugyan a lakást, hogy felsrófolhassa a lakbért, de az a kevés is - használhatatlan rozoga volt, az özönvíz előtti klubfotőjből kikandikált a kenderkóc, a nyeregszék a beleülő alatt összeomlott stb., s jóllehet a szerződés azt is tiltotta, hogy bárki saját bútort bevigyen, mindenki rákényszerült s az ingatlankezelőség szemet hunyt; kezdtem összevásárolni ezt-azt, hogy bohémtanyámban lakni lehessen. De már kinyújtotta csápjait az élet Egyetlen Története értem, új ismeretségek, új barátok nyúltak felém, volt, aki emlékezetes epizodista maradt csupán s fosszíliáit itt hurcolom a húsbánya mélytelevényén; volt, akinek nevezetes szerep jutott, és akadt olyan is, aki kitartott velem két évtizeden át. Az egy-jelenésű statiszták közé tartozott Paddy, a fiatal ír önjelölt zseni, aki nem kevesebbre, mint Joyce lefőzésére vállalkozott - és le is főzte volna (szentül meg volt róla győződve), ha be nem szervezi az ír nacionalisták baloldali szervezete, az IRA: rajongott Sztálinért és csak irántam való tapintatból vette ki a paksamétából hozzá írt ódáját, amikor a verseit mutogatta: bosszantóan tehetséges volt, és extrovertált lelke'megkövetelte, hogy a társaság közepének képzelje magát: ő vezette be Christine-jét, aki szépségben, tudásban, oxfordi végzettségével több klasszissal felette állt s nem is igen 680
