Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Zalán Tibor: Fenyvesi Ottó kötetbemutatója elé
ZALÁN TIBOR Fenyvesi Ottó kötetbemutatója elé Utazzunk el Norvégiába, szegődjünk el egy fúrótoronyra - javasolta hirtelen Fenyvesi Ottó, a számítógépet piszkáltuk, egészen pontosan a Prince of Persia gyermekjátékban győzködtük egymást, — keressük magunkat halálra, azután majd csak lesz valami. Akkor még nem tudtam, hogy ez a szöveg versbeszéd lesz, és a lázas nagy elindulásokból nem lesz semmi, Fenyvesi Veszprémben várja a tengert és az olajfúró tornyokat, én meg hát itt, a Prince of Persia mögött... és ha valami a halálunkat okozza, hát az nem a hozzánk vert dollárköteg lesz. Már nem is tudom, min bukott meg a mi vállalkozásunk, talán azon, hogy nem volt egy vasunk sem, az is lehet, nem voltak szavaink ahhoz, hogy eladjuk távozásunkat szeretteinknek, vagy finomítsunk úgy, hogy a közvetlen környezetünknek, de annak bizonyára csak-csak lehetett köze a sikertelenséghez, hogy valamelyikünk felvetette — nyilván a költő lehetett az -, hogy kibírjuk-e azt az egy-két fél évet, vajon, nő nélkül. Mert jó-jó, a tenger hullámzik, persze nem jó, de kibírjuk, a legjobb mindazonáltal, ha a versben hullámzik a tenger és az ilyesmi, s az első időkben - így terveztük el - az óceánnak ajándékozzuk a fél megmaradt belünket, nem számít; mert jó-jó, dolgos értelmiségi tenyerünk kirepedezik majd, megeszi az olaj, kibírjuk; az pedig, hogy fölös kilóinkat egy-két dolgos nap alatt egészséges munkavégzés közben leadjuk - kimondottan hasznos veszteségnek ígérkezett. De mi lesz világba ve tettségünk talpkövével, az egészséges pornográfiával, merült fel valahogy így. És megállt a fantázia dús idomai alatt a vér verése... a mi vérünké. Mielőtt ezt a szót - a ráragadt hétköznapi Ságoktól indíttatva kisajátítaná bárki is, például holmi malackodásra, jelzem, mi ezen a szón - pornográfia - más egyebeket is értünk... De ezt majd egyszer, máskor, nem ilyen jeles pillanatban... mondjuk négyszemközt. Mert én jeles pillanatnak gondolom, hogy bár a fúrótorony és a tenger fölötti hajladozás elmaradt, helyette legalább verseskötet-megjelenést ünnepiünk. És a könyv Fenyvesi Ottóé. Rosszat sejtető cím, hogy azután a kötettel megismerkedő a vártnál is rosszabbat kapjon. Na nem színvonalról van szó, hanem üzenetről. Ha ugyan van valamilyen üzenete egyáltalán az irodalmi műalkotásnak, esetünkben Fenyvesi Ottó verseinek. Lehet, hogy nincs, de kiolvasható. Lehet, hogy kiolvasható, de meglehetősen nehéz lefordítani a mi mindennapiságunkra — noha abban gyökerezik, fragmentumait már- már gyanúsan onnan ollózza össze. Hitem veszett, legyőztek a dögök - veti oda az egyik kulcsversben a csőd könnyednek feltűnő mondatát, Vörösmartyra pimaszul visszarímelő tagadássorban szögezi le: ennek a kurva világnak fogytán a benzinje... ennek a kurva világnak fogytán a ritmusa... a káosz énekel, fogy a téma, fogytán a csillagok, fogytán az angyalok. Ezzel szemben — vagy éppenséggel ebből adódóan - turbékoló divatmajmok, torlódó mássalhangzók, segédszövegek. Csúcsforgalom a versben, költészetben. Tétova félig senkik-valakik. Átutazóban. Meg még, ugyanebből a körből: Nem vesz rólunk tudomást az új hullám. Egy és más még hátra van. Nem élmény, csak kétségbeesés. Kimenni a divatból. A vereség íze, illata, szaga a fekete kötetben. Nem feladatom itt és most a kötet elemzése, a kiragadott idézetek illusztratíve hivatottak egy bizonyítani nem szándékozott tételt megtámogatni: számadást készített 667
