Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Lőrinczy Huba: "... kétely csak ott merülhet fel, ahol van valamiféle kérdés" - Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

ként az a benyomásunk, hogy a szerző verbálisán, „szómágiával” dúsítja íöl nemegyszer a történet sovány anyagát. Sokszor halljuk ugyanazt, bár a megközelítés, a kontextus mindig más és más. Krisztina éppúgy vértelen, művi figura, mint volt a Válás Budán Fazekas Annája, e regény belső arányai, titokőrző, feszültségfokozó mechanizmusai viszont jóval szerencsésebbek, illetőleg tökéletesebbek, mint amazéi. Itt a hangsúly terjedelmileg is az „éjszakára” esik, a rejtély pedig végső soron rejtély is marad. Jegyezzük meg sebtén: a könyv nem csupán kimondja (92.), hanem egészével meg is jeleníti az „örök visszatérés” gondolatát, a környezet, a táj, az évszak, az időjárás, de még a hősök ülésrendje, távolsága, majd közelsége is jelképes értelmű, nincs kétségünk afelől, hogy spirituális párbaj zajlik köztük (40., 61.), és - megfelelőn Márai vonzalmának - gyakorta (17., 26., 34-36. stb.) tűnnek föl a szövegben Krúdyt idéző futamok és hasonlatok.

Csakugyan a szenvedély volna az élet értelme? - fordul vendégéhez hajnaltájt a tábornok. E végső, nyugtalan és nyugtalanító kérdésre nem csupán a költött alak, Konrád, hanem - elárulván személyes érdekeltségét - maga Márai is igenlőn felel (vö.: Napló 1943-1944. Bp, 1990. 169.).

(Akadémiai Kiadó-Helikon Kiadó, 1990)

»JWU*« -ul»

658