Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - G. Komoróczy Emőke: A "határológia" elméleti megalapozása - Határ Győző: Özön közöny
G. KOMORÓCZY EMŐKE A „határológia” elméleti megalapozása HATÁR GYŐZŐ: ÖZÖN KÖZÖNY „E vaskos könyv jó részét igazában nem én magam Írtam, hanem egy fiatalember nyeregkápájában találtam. A fiatalember az 1945-ös ideológiai harcokban esett el, de különös szerzet lehetett, mert alighogy le terítette a golyó, felkelt és továbbment „Elmélkedés az elmélkedésről, mint önmaga tárgyáról”, számtalan létproblémáról s az élet fiziológiás alapjairól - határozza meg maga a szerző e vaskos opusz műfaját. Nem tudományosan rendszerezett filozófiai munkának szánja tehát művét, amely merev szabályokba szorítja, típusokba skatulyázza a jelenségeket, sokkal inkább olyasfajta intellektuális létfeldolgozásnak, amely a hallatlanul gazdag filozófiai ismeretanyag és az elementárisán megélt élettapasztalatok szintéziséből született. Egyedi, egyszemélyes világképet ismerhetünk meg belőle (ezért művészi alkotás), amely azonban minden pontján az Egyetemességhez kapcsolódik, új felfedezésekkel gazdagítja a filozófiatörténetet is (ezért filozófiai mű). Az írót nem az a kérdés foglalkoztatja elsősorban, hogy mi a lét, hanem az, hogy hogyan éli meg az ember, hogyan viaskodik - az univerzális közöny közegében — sorsa buktatóival. Egységben látja és láttatja a Multiverzumot, otthonosan mozogva múlt és jövő dimenziójában. Az empirikus valóságszintet a „léttükör” fényében vizsgálja, s átvilágítja az emberélet labirintusának minden zegét-zu- gát. Az „ontológiai” kíváncsiság velünk születik - véli, ez készteti a gondolkodó embert szüntelen arra, hogy létünk eredetét, célját, értelmét kutassa. „A bölcselet privilégiuma a tanácstalanság” - vonja le az író a konzekvenciát az egész életét átszövő filozófiai búvárkodás alapján. Ő, aki ifjúkorában filozófusnak készült, s átrágta magát azon a több tonnányi betűhalmazon, amit az emberiség e tárgyban évezredek során felhalmozott, — élete alkonyán elérkezettnek látja az időt, hogy némiképp átrendezze-átrostálja, esetleg más megvilágításba helyezze mindazt, amit hajdanában gondolt az életről és a valóságról. Bizonyos vonatkozásokban le is számol ifjúkora illúzióival, s racionálisabban, a bio- és pszichofiziológiai jelenségek mélyére fúrva veszi szemügyre magát az „életjelenséget”, amely minden élőben - minden intellektuális megfontolás nélkül, vagy akár annak ellenére is - leküzdhetetlenül működik. A monstrum kötet tizenkét fejezetből áll, bőséges jegyzetanyaggal, valamint a kommentárként hozzáfűzött Appendixszel kiegészítve. Precíz név- és tárgymutató könnyíti meg a tájékozódást. A lapszéli kiemelések, utalások világossá teszik a szöveg- összefüggéseket, lehetővé teszik az előre- és hátrautalások nyomon követését ott is, ahol az író netán kissé „elkalandozna” tárgyától. Nemcsak az európai, hanem az indiai bölcselettörténeten, a buddhizmuson is végigpásztázva, határozottan kijelöli azokat a gondolkodási csomópontokat, amelyek eszmélkedését meghatározták, vagy amelyek ellenében a maga világlátását kialakította. Határ Győző nem kínál „receptet” az ember(iség) bajaira, hiszen tudja: ez kívül esne mind a művészet, mind a filozófia kompetenciáján. Ugyanakkor antropocentrikus (művészi) látásmódját megőrizve, olyasfajta humanoid tudásrendszert ad nekünk, 659
